Mottó: “A Fényes diadal”  
 

Ragyogó napsütésben várta a múlt hétvégi idegenbeli győzelem (Duna SK-BEAC) hatására rendkívül motivált egyetemi csapat a korábban szebb napokat látott „Kötőt” vagyis, a Szabadkikötő SE-t. A hazai csapatot jól ismerő körökből kiszivárgott hírek szerint a Duna SK elleni győztes csapatból a jobbfedezet Nagy Dani a „csúcson kell abbahagyni” felkiáltással, míg a rutinos Halpern Bálint jövőbeni sűrű elfoglaltságaira hivatkozva kérte a tartalékcsapatban való szerepeltetését. A húzás bejött, mivel a tartalékcsapat talán ennek is, és persze a több hete minden játékosa részéről tapasztalható nagy akarásának és jó játékának köszönhetően, nagyszerű győzelmet aratott a Pesthidegkút ellen (3-1), ezzel egyben magasra téve a mércét az első csapat előtt.  

Egy váratlan meglepetés azért megfigyelhető volt az első csapat kezdőnévsorának böngészésekor, mivel hogy-hogy nem a múlt heti fordulót eltiltása miatt kihagyó Gloviczky játékos-edző, különleges rotációs rendszerének köszönhetően saját magát is „berotálta” a jobbhátvéd posztjára, így például olyan nagyságok szorultak a kispadra, mint Rumbold Áki, illetve Balázs „Lokomotív” Zoltán, alias Baki. 

I. félidő:
Már az első hazai támadások során látszott, hogy a mai napon nem ismernek tréfát a „blanconegrók”, így szinte rögtön jött is az első gól! A mérkőzés harmadik percében, jobboldali szöglet után, a köztudottan jól fejelő Helmle szokás szerint bólintott, a háló helyett most a kapu előterébe, ahol érkezett divatos, gigerli-piros cipőjében Szabó Laci. A mostanában gólerős védekező középpályás nem tétovázott, közelről kapásból jobbal a kapuba talált. (1-0) Tudatos, jól begyakorolt figura eredménye volt ez a gól, ennek ékes bizonyítéka a múlt héten a Duna SK ellen ugyenezen szereposztásban, szintén szöglet után, fejjel szerzett második találat.  

A BEAC vezetése kellően felpaprikázta a csepeli alakulatot, így két mozgékony csatárát folyamatos felügyelet alatt kellett, hogy tartsa a hazai védelem, bár több alkalommal sikerült lefordulniuk az első húsz percben, a kapu előtt vagy az újból az „egyben” kezdő Kulcsár hárított magabiztosan, vagy a pálya talaját szidták az elhibázott lehetőségek miatt. Apropó pálya! A mai napon sem volt ugyan „San Siro-szintű" a gyep, de talán mostanában először volt érezhető, hogy foglalkozott vele a derék gyepmester. 

A 33. percben az ellenfél talán legügyesebb játékosát leradírozó Katrus tornádószerűen indult meg a baloldalon, az alapvonalhoz érve középre tálalt, némi kavarodás után a labda Hörcsökihez került, a csatár posztján újabban otthonosan mozgó saját nevelésű játékos, az 1987-ben lejátszott emlékezetes FC Porto - Bayern München BEK döntőről ellesett, védjeggyé vált Rabah Madjer-féle sarkazással juttatta a labdát három méterről a hálóba. (2-0) 

A félidő zárásaként Reider gondoskodott arról, hogy ne aludjon el a szokatlanul népes, kb. 28 főt számláló publikum, egy szöglet utáni kipattanó labdára minden idegszálával koncentráló középpályás a labda helyett véletlenül az önfeláldozóan bevetődő vendégjátékost találta el - cserét érően. 

II. félidő:
A második félidőre Rumbold Á. állt be a combját fájlaló Gloviczky helyére. A vendégcsapat becsületesen, bár nagyon erőtlenül támadott, ezért egyre többször lazult fel a hátsó alakzatuk, így egymást követhették a formás BEAC-attakok. Ezek során említést érdemel Erdei, és Szabó L. a kaput alig elkerülő fejese, valamint Szabó Z. húsz méterről megeresztett, a felső kapufát súroló erős lökete is. 

A félidő vége felé rengeteg kontratámadást vezethetett a BEAC, így egy nagyobb arányú győzelem is benne volt a pakliban. A Hörcsöki helyére érkező „Lokomotív” a 85. percben egy gyors kontratámadás végén nézett farkasszemet a Kötő kapusával, és egyben mattolta is őt, jobb belsővel higgadtan a kapu baloldalába helyezte a labdát (3-0), igaz, saját bevallása szerint lövése közben még a lábára is rálépett a nem éppen vékonydongájú portás, de természetesen ez az apróság nem zavarhatta meg a gólhelyzetét hideg profiként értékesítő csatárt. 

Molnár a találkozó végén kihagyott még egy ordító ziccert, lövés helyett pontatlanul passzolt. Az egyébként rendkívül sokat futó, sokat vállaló játékos több alkalommal nyúlt kissé öncélú megoldásokhoz, de ezt inkább fiatalos bohóságának tudja be a tudósító, bár kétségtelen, még több hasznát vehetné csapata játékának, ha céltudatosabban oldaná meg helyzeteit. 

Összefoglalás:
A tudósító számára különös jelentőséggel bír ez a győzelem, mivel végre győztes BEAC-meccsről tudósíthatott. A játék minden elemében felülmúlta gyenge napot kifogó vetélytársát a hazai csapat: a védelem a második félidőre átjárhatatlan fallá vált, a fiatal középpályások, csatárok lendületesen játszottak – rutinos spílerekkel kiegészülve -, végig feszültség alatt tartották az ellen kapuját, így nem lehetett más a végkifejlet, mint a tavaszi szezon eddigi talán legfényesebb diadala. 

Hazafelé tartva a tudósító, kezében a csapat szerelését szorongatva idézte fel csapattársaival a meccs legemlékezetesebb pillanatait, természetesen mindenkit élénken megrohantak az emlékek: szép cselek, passzok, lövések. A tudósító azért is fontosnak tartja rögzíteni az utókor számára az emlékidézést, hogy a hátralévő öt fordulóban még véletlenül se kerülhessen sor arra, hogy a mez- és gatyamosás rendkívül megtisztelő, de annál terhesebb feladatát újból teljesítenie kelljen.