Engedd meg, hogy először is köszöntsünk a születésnapod alkalmából! (Az interjúra még novemberben kértük föl Jakót, ilyen-olyan okból csak mostanra készült el – A szerk.)

Köszönöm, de ez nem érdem, hanem állapot, és így a 40. körül már inkább lehangoló, mint felemelő.

Milyen érzés így, negyvenen túl, úgy általában - és a pályán?

Sokan mondták már, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy mennyinek érzed magad, innen nézve minden oké! Azért egy „0” km-es térd jól jönne néha…

Sok edző kezei alatt dolgoztál, kire emlékszel a legszívesebben, kitől tanultad a legtöbbet?

Talán a magyar foci kritikája is egyben, hogy bár végigjártam a labdarúgás iskoláját A-tól Z-ig , mégis csak egyetlen edzőm volt aki tanította a labdarúgást, és munkájában a tudatosság, tervszerűség is megvolt. Sajnos csak egy éven keresztül dolgozhattam a kezei alatt, a KSI-ben, Szapor Gábornak hívták, azóta NB-s kluboknál, külföldön is dolgozott, jelenleg az MLSZ-ben valamelyik ifi-válogatottnál edzősködik. Helmle Peti biztosan tudja, hogy most éppen hol dolgozik. A BEAC-os pályafutásom alatt szép emlékeket is őrzök Glatz Jánosról, Lengyel Janiról, Öhler Laciról és Gloviról is. Mindannyian lelkiismeretesen végezték a munkájukat, de velük már felnőtt játékosként találkoztam, nevelniük már nem kellett – bár Glatz tanár úr próbálkozott… – így az ő edzői tevékenységüket az eredményesség határozta meg. Mindegyiküknek volt sikeres és sikertelenebb időszaka a BEAC-cal, és velem.

A KSI-ben nyolc éven keresztül jobbhátvéd voltál, a BEAC-ban játszottál középhátvédet, középpályást és csatárt is. Melyik a kedvenced? És hogyhogy korábban senki nem vette észre (én mondjuk láttam – Dr. Helmle), hogy más poszton jóval hasznosabb lennél?

Valahogy ott ragadtam azon a „jobb bunkó” poszton… Azért azt tudni kell, hogy nem azt a biztonsági játékot játszottam, mint a mostani szélső védők, talán már nincs is ilyen poszt. Akkor három csatárral támadtak a csapatok és a söprögető előtt egy emberfogó beállóssal és két szélső emberfogóval védekeztek, 4-3-3-as felállás, ha ez mond valamit. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a korszerű szélső hátvéd játékban megelőztem néhány klasszist. A fiataloknak mondanám, hogy Roberto Carlos tőlem leste el, hogyan is lehet szélső hátvédként maradandót alkotni [nevet]. Tényleg aktívan kivettem a szerepemet a támadásokból, ilyenkor második ékként, vagy szélsőként támogattam a játékot, lendületből sokszor védő nélkül érkezve a támadó térfélre megállíthatatlan voltam; Katrus Tominak üzenem, hogy akkor még 11,2 alatt futottam a 100-at, Helmle doktor még emlékezhet rá [nevet]. Gólokat is rúgtam, sokat voltam játékban, ezért sem bántam, hogy a csapatban „csak” jobbhátvéd voltam. Most is azt gondolom, hogy ebből a szerepkörből mérkőzéseket lehet eldönteni, csak valahogy a blaszos csapatoknál ez inkább „nyugdíjas” posztként szerepel. Ide az is jó, aki már nem tud futni, majd jó nagyot rúg az ellenbe, és a játékot se zavarja – a bedobásnál azért el tud kocogni a labdáért. Bocs Glovi, bár újragondolva ez mind igaz rád [nevet].

Helmle Peti szerint benned megvolt a tehetség, az erő, a képesség ahhoz, hogy akár első osztályú futballista legyél. Miért nem alakult így, nem is akartad?

Tizenkilenc évesen, a katonaságot követően szerződést ajánlott az akkor NB II-es ESMTK – lehet, hogy azóta megszűnt? – csapata, de az edzések ütköztek az akkori tanulmányaimmal, így döntenem kellett: én az iskolát választottam, így ez akkor el is dőlt. Rendkívüli tehetség nem voltam, azért az igaz, hogy nálamnál gyengébbek közül is néhányan eljutottak az első osztályig. Azért már akkor sem csak a tehetség számított, bennem meg nem volt meg a kellő akarat sem. Látjátok, hogy most is inkább megsértődöm, mint harcolok [nevet].

Egy alkalommal csaknem Te voltál a BLSZ II. gólkirálya 35 vagy 36 góllal. Emlékszel, hogy végül miért nem téged koronáztak meg?

Mert az utolsó fordulóban a nagytétényi Molnár nevezetű gólvágó még lőtt néhány gólt és megelőzött. Talán valamilyen elmaradt meccs volt, de Petikém, ezt majd az Ákosékkal megvitatjátok!

Tudom, nem hálás kérdés, de szerinted kik alkotják az utóbbi 20 év BEAC-ának „álomcsapatát"?

Szívesen válaszolnék rá, de tényleg rossz a név- és arcmemóriám, talán ha egy névsorod lenne az elmúlt 20 év játékosairól, akkor könnyebb dolgom lenne. Azért próbálkozom.

Kapuban: Sziráki  András. Védők : Aubel Ervin, Tóth Laci, Gloviczky, Helme, utóbbi kettő csak a sértődés elkerülése miatt [nevet], Péntek Gabi. Középpályások: Dékány Zsolt, Török Péter, Gyurgyák Jani, Izsó Pisti, Lőrinczy Zoli, Gulyás Dávid. Támadók: Bábik Zoli, Török Gyuri, Aubel Zsolt, Fejes Tamás, utóbbi csak a korára való tekintettel [nevet].

Az utóbbi évben többször szóba került, hogy lehetnél a BEAC edzője, de nem vállaltad. Miért?

Mert még szeretnék játszani és a kettő együtt nem szerencsés. Lehet, hogy már csak én gondolom azt, hogy szükség van a játékomra, de talán még egy-két évig küszködök…

Hogyan értékeled a csapat idei teljesítményét? Miben kellene változtatni tavasszal?

Vegyes a kép. Pozitívum, hogy kialakult egy stabil BEAC-keret, ami már majdnem 50 igazolt játékosból áll, de az eredményesség még várat magára. Sok pontot elhullajtottunk, ami hiányozni fog az elszámolásnál. Hiányát érzem a 25-35-ös generációnak, ilyen korú játékosunk jóformán nincs is, tisztelet a kivételnek; ami pedig a labdarúgó kiteljesedésének a kora, ahol az erő és a taktikai érettség együtt a toppon van. Az öregek már nem, a fiatalok még nem tudnak húzni. Idővel utóbbiaknak át kell venniük a stafétát, az öregeknek marad az epizódszerep. Ez nem könnyű, de másképp nem fog menni, a jövőt a fiatalokra kell építeni. Még mindig sok az „öreg” az egyben, de talán nem az az oka, hogy velük a csapat még mindig eredményesebb. (Ez kritika is egyúttal a csikóknak: még kevés a BLASZ I/B-s szintű játékos közöttük.)

30 éve játszol. Meddig szeretnél még, mik a távlatok?

Még 30 évet! Ahogy elnézem az öregfiúk-bajnokságot, még van néhány évem, és az old boys-ot még nem is láttam! Komolyra fordítva a szót, szívesen játszom addig, amíg a csapatnak hasznára lehetek – ha már úgy látjátok, hogy eljött az idő, szóljatok! És persze ebben a korban már minden meccsnek örülni kell, mert lehet, hogy ez volt az utolsó.

Született: 1969. november 17.

1989. szeptembere óta a BEAC játékosa.

Posztja: már kapus is volt...

Korábbi klubja(i): KSI, Honvéd Toldi SE

Legnagyobb sikerei: Fejér megye Bajnoka ("A többit a Peti megsúgja")

Pályafutása legemlékezetesebb/ legfontosabb eseménye/gólja: "Nem emlékszem a góljaimra, ezeket is a Peti szokta felidézni."

Kedvenc hazai/külföldi csapata: BEAC

Kedvenc játékosa: Jordan Lecskov, Manfred Kaltz

 

Helmle - Kovács G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.