BLSZ I/B., 2008/2009, 4. forduló
2008. szeptember 13. szombat, 10 óra
XVI. ker. Pirosrózsa u., RAFC pálya

Tóth T. 7
Gloviczky
4, Jakobszen 6, Szabó L. 5, Rumbold Á. 5
Németh
5 (Hőrich 6),                       Szabó Z. 5,                        Hörcsöki 6 (Erdei 0)
Molnár 5 (Helmle 0),               Flaskay 6
Fábián 4 (Jónás 4)


Edzői értékelés:
"Sajnos a rutinunkkal nem tudtuk ellensúlyozni az ellenfél fiatalos lendületét és letámadását. Bár hatalmas hibámat Flaskay még egalizálta, a második gólra már nem tudtunk válaszolni, pedig a 90. percben Jónásnak nyolc méterre a kaputól egy "ezerszázalékos" helyzete is volt. Nagy kár ezért a vereségért."

E héten álljon itt tudósítás gyanánt a mostanában a maródiak listáján szereplő, olykor taktikai csereként beálló BEAC-legenda, dr. Helmle Péter meglehetősen minuciózus beszámolója!: 

A budapesti labdarúgással csak kicsit is képben levő olvasónak mindjárt feltűnhet a mérkőzés szokatlan helyszíne. Nos, mint az elmúlt héten kiderült, első osztályú meccseket csak füves pályán lehet rendezni, illetve, ha az ellenfél beleegyezik, akkor ettől eltérő borításon is összecsaphatnak a felek. És bár nyilván szép emlék az előző idény zárómeccse, melyen salakon vertük a Grund csapatát (összefoglaló a visszatekintőben!), jó hangulatot szerezve ezzel magunknak a „Szecskás” évzáróra és a nyárra, érthetően mégsem akartunk újra a halál péniszén vörös port letüdőzni másfél órán keresztül. Ezzel kapcsolatban csak egy kommentár a sokból: „Ha megint salakon játszunk, én nem érek rá!” (Tóth Tamás, kapus)

 

Így aztán a Grund fiataljai végül a RAFC pályán vártak ránk meglehetősen ellenséges hangulatban ezen a borongós szombaton, a kora reggeli órákban. A pálya színe és talaja csodálatos volt, a méreteket újra felfedezve azonban megállapíthattuk: az életkorból adódó eltérések miatt a fehér vonalak közötti terület nagysága végül is nem nekünk kedvez. A csütörtöki kupameccs után szerelésünknek egy napja maradt a kimosódásra és megszáradásra, de a bravúr sikerült! Reménykedhettünk hát a hasonló folytatásban…

 

Az öltözőben a szokásos kiváló hangulatban készülődött a csapat, melyet Gloviczky mester egy kicsit megkavart – no nem annyira, hogy ő kimaradjon.

 

Hörcsöki szerepeltetése Glovi részéről nagy bizalomról, a játékos részéről pedig jelentős lelkierőről tanúskodott (Jónás bámulattal vegyes véleménye: „Bakker, reggel összetöri az autóját, mégis játszik!”), mivel a középpályás hajnalban (ez a tény viszont felvet néhány kérdést a sportszerű életmóddal kapcsolatban) szerencsés kimenetelű autóbalesetben vett részt.

 

Az első tíz perc eseménytelenül telt, bár a hazaiak már ekkor kicsit többet birtokolták a labdát. Aztán a semmiből egy hipergyors gólváltást láthatott a korai órák miatt (reméljük, csak ezért) kissé gyérnek látszó nézősereg, hogy kisebb képzavarral éljünk. Előbb egy kirúgás után Jakobszen passzolt Gloviczkyhoz, aki sokmindent tehetett volna a labdával, de addig várt, míg belebonyolódott és gabalyodott a bőrgolyóba a tizenhatos vonalán. Az ellen egyik csatára kihasználta a tálcán kapott lehetőséget, előbb elvette, majd elvitte a játékszert a parádésan összeomló Gloviczky mellett, középre gurított, és az érkező csapattársnak nem okozott gondot a kapuba találnia (0-1). Nem mondom, pályán és padon egyaránt le volt taglózva mindenki. De mégse eléggé (már a Grund szempontjából), mert a középkezdésből (!) Flaskay brazilokat idéző módon emelt a labda alá, mely kecses ívben Fábián elé került. Csatárunk lefutotta az elalvó védőket, de mielőtt helyzetbe kerülhetett volna, az egyik bekk hátulról lerántotta. Piros lap és szabadrúgás járt volna a cselekedetért, de a később szaporán a zsebéhez nyúlkáló bíró csak sárgát villantott. Még jócskán a spori erélytelenségén háborogtunk, amikor Flaskay Ronaldinho módon, a sorfal alatt a jobb sarokba gurított a kővé dermedő hazai portás asszisztálása mellett (1-1). Hogy ez tudatos volt vagy véletlen? Legyünk annyira bizakodóak, hogy inkább az előbbi jelzőt használjuk!

 

De ne feledjük ilyen gyorsan játékos-edzőnk előbbi magánszámát, amely mindenképpen miniinterjút ért:

 

-          Mégis, mire gondoltál az ominózus jelenetnél?
-          Nem tudom, épp kezdett kisütni a nap, átmenetileg fullasztó hőség kerekedett, és olyan hypoxia kerített hatalmába, hogy azt sem tudtam, hol vagyok.
-          Jó-jó, de Glovi, ez a tizedik perc körül történt. Nem korai ilyenkor még a hypoxia???
-          Mindenképpen beszélni fogok az erőnléti edzővel, ez így valóban nem mehet tovább!

 

A gólváltást követő kb. 20 percben a Grund fiataljai többször is létszámfölényt tudtak kiharcolni a középpályán, de szerencsére ziccerig nem jutottak, hála Jakobszennek, aki ekkortájt többször is az utolsó pillanatban mentett - volt, hogy az alapvonalon becsúszva-ülve. A kapura tartó labdákat pedig kapusunk fogta magabiztosan. Csak egy lövés keltett riadalmat, de ez is csak a pályán lévők idegeiben tehetett kárt, mert a kispadról tisztán láttuk, hogy mellészáll. A BEAC részéről Fábián még egyszer meglógott, de megkerülős csele - mellyel egy védőt újságért küldött - egy picit rövidnek bizonyult, így a keresztező bekk kíséretében az alapvonalig kellett száguldania, beadása pedig elhalt odabent. Az utolsó negyedórában a BEAC védelme megtalálta a helyes ember-elosztást, aminek köszönhetően nyugalom költözött a gyepre. A szünetben a régóta maródi Aubel doktor is megérkezett a kispadra a túloldali lelátóról, Hőrich pedig Németh Tibit váltotta a jobb oldalon. A második félidő nagyjából ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, néhány veszélyes szögletet és egy nagy helyzetet jegyezhettünk fel a vendégkapu előtt. Előbbieket a védelem, utóbbit Tóth kapus hatástalanította parádésan. A cserék sem változtatták meg gyökeresen a játék képét, és amikor már nagyjából mindenki elkönyvelte az ikszet, a Grund a semmiből gólt szerzett. Egy baloldali akció végén a középre passzolt labdát Jakobszen ezúttal nem érte el, és a vendégvédelem eltolódása következtében üresen maradó támadó jó labdaátvétel után, úgy 12-13 méterről a kiszolgáltatott Tóth mellett ugyanoda lőtte a játékszert, mint Flaskay a szabadrúgást (2-1). De micsoda különbség! – utóbbi gurításnak egyáltalán nem örültünk. A hazaiak határtalan boldogsága, majd állandó időhúzási törekvéseik arra engedtek következtetni, hogy nagyon tartottak a vendégektől. A BEAC megint nekiveselkedett, és a maradék 13 percben simán egyenlíthetett volna. A legnagyobb helyzetet Jónás puskázta el, Flaskay Hőrich (a szerk.) passza után két védő között lépett ki egyedül, és amikor már senki sem zavarta, a kapujában ragadó kapusba lőtte a bőrgolyót, a kipattanót pedig a védelem takarította el. Három kecsegtető szabadrúgásra futotta még: az elsőt Flaskay 17 méterről ezúttal a sorfalba püfölte, a másik kettő a jobb oldalról beadva az ötös rövid sarkánál halt el.

 

A mérkőzés összképe alapján reálisnak tűnik az eredmény, hiányérzetünk azért lehet mégis, mert nagyon könnyen megszerezhettük volna az értékes egy pontot.

 

Nehogy elfelejtsük azonban azt a jelenetet, amely hűen tükrözte a csapat küzdőszellemét, melyre panasz nem lehetett. Egy elguruló labda után Rumbold Á. halált megvető bátorsággal szökellt volna át a pályát övező sövényen, ám végül mutatós röppályája végén annak tetején landolt. Utóbb ez mindenképpen magyarázatra szorult: „Már repültem, amikor láttam, hogy egyrészt túl széles, másrészt vaskerítésben végződik, így inkább a bukszusra vetődtem.” Glovi reakciója: „Jó a mozgáskultúrád, ha a megkezdett gyakorlaton változtatni tudsz!”

 

Kapaszkodjunk hát eme biztató jelekbe (úgymint mozgáskultúra és küzdőszellem), mert legközelebb, oroszlánbarlangunkban javítani kell a Budai XI. ellen!

A bejegyzés trackback címe:

https://beac.blog.hu/api/trackback/id/tr55664821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dani. 2008.09.15. 18:46:57

jó az oldal!
peti, hatalmas tudósítás!:)

Zsemle 2008.09.15. 19:13:07

Képzeljétek sasok! Megnéztem az értelmező kéziszótárban a hajrá rovatot, és nem akartam elhinni, de úgy néz ki, Ákosnak igaza lehet. A hajrá fiúk, mint példa, vesszővel volt írva. Tehát így: Hajrá, fiúk! Nem tudom, de nekem így bántja a szemem, mégha helyes is.

Baki 2008.09.15. 19:27:02

Sasok!
Óriási ez a tudósitás!Petikém nagyon király vagy!
Talán jövő héten már rendben leszek.
Hajrá,Sasok!/mert így helyes a nyelvtudorok szerint/

gordon 2008.09.15. 20:50:32

mondtam én h ákinak igaza van, meg nekem is...

gordon 2008.09.15. 20:58:40

Jónás az én passzom után lépett ki, már elnézést, kérem jav.

Jako 2008.09.15. 21:42:51

Ez a tudósítás sokkal jobb, mint a csapatunk teljesítménye volt a hétvégén...
Én már nem is olvasom a Nemzeti Sportot, minek
Még kétszer elolvasom és olyan jó hangulatom lesz mintha nyertünk volna...
A miniinterjúban benne van minden , ami szép ebben a játékban így 40 felé közeledve.
Gratulálok !!!

Zsemle 2008.09.16. 07:56:07

Bocs gordon! Én úgy láttam, Miki adta a passzt, de mivel akkor már a pályán voltam legalább 10 perce, nyilván engem is utolért már a hypoxia. :)
Geri, kéretik javítani a tévedést!

Blohin007 2008.09.16. 11:08:15

Tényleg jó a tudósítás, már alig várom, hogy újból az "oroszlánbarlang" gyepére léphessek.
Bálint

BEAC1898 · http://beac.blog.hu/ 2008.09.16. 22:38:51

gordon, Zsemle: nem javítok utólag, mert az nem szép dolog egy blognál (legfeljebb a "jegyzőkönyvben"). A tudósítás is örök (a hibájával) és a kommentek is megmaradnak.

gordon 2008.09.16. 23:31:13

geri nézd meg akarmelyik blogot és ha hibát kommentelnek azonnal javitjak.

Szabó László 2008.09.17. 08:02:50

Sárga lapok: Helmle, Flaskay, Szabó L., Jónás, Jakobszen és még valaki.
Valóban kiváló a tudósítás!!!

Kapus Tomi 2008.09.17. 12:23:03

Jó lett!
Csak így tovább a tudósítást!
Hétvégén nyernünk kell!
BEAC!
süti beállítások módosítása