BLSZ I/B., 2009/2010, 5. forduló
2009. szeptember 20., vasárnap, 15:00
Tatai út (20 néző)

dr. Kulcsár
Gloviczky (Rumbold Á.), Fodor, Koplányi, Papp
Szabó Z. (Újvári), Jakobszen (Szabó L.)
Katrus, Molnár, Tóth (Hörcsöki)
Rapcsák

Tudósítónk: Szabó László

Van-e élet egy meccsen kapott nyolc gól után? - tanakodtak a BEAC-hívek a vénasszonyok nyarának vasárnapján süttetve magukat a Tatai úti katlan lelátóin. Határozottan állíthatjuk: van! Bár nem szerzett pontot az egyetemi gárda a listavezető otthonában, az idény eddigi legjobb játékát nyújtotta. Várhidi mester változtatott a szerkezeten, két védekező középpályásunk, a rutinos Jakó és Szabó Z. elé három támadó szellemű fedezetet és egy "vezetőéket" rendelt. A meccs első 10 perce - meglepetésre - a mienk volt. Bátran tartottuk meg a labdát, lendületesen igyekeztünk a hazai kapu felé, tartása volt a csapatnak, azonban látszott, hogy fizikailag nehezen fogjuk bírni a végéig. Aztán jött megint a hullámvölgy, a 10 színesbőrű játékos mellett egy fehér balbekket felvonultató hazai gárda 10 perc alatt három gólt szerzett. Az első egy tudatos akció után, a második egy beívelés utáni bődületes lövés eredményeképpen, a harmadik pedig rutintalan védekezésünk - egy szögletnél egymással foglalkoztunk a labda helyett, a kisszögletet a tizenhatos sarkáról lőtték a kapuba - végett került a kapunkba. Felsejlett a Testvériség-meccs rémképe...

Ám csapatunk nem omlott össze, sőt! Egy ellentámadásnál Rapcsák szépen lépett ki a védője mellől, és - az amúgy végig bizonytalan - kapus lába között gurított a hálóba (3-1). A szünetben Jakobszen helyett Szabó L. állt be, a szerkezet maradt, a mester összpontosítást, határozott középső védekezést és gyors támadásvezetést kért. És a második félidőben minden jól is alakult. Tíz perccel a szünet után mi szereztünk újabb gólt, Hörcsöki-Molnár-Rapcsák gurigázás után csatárunk - aki eddig minden meccsünkön szerzett gólt - a kapu jobb oldalába lőtt (3-2). Tóthot sérülés miatt Hörcsöki váltotta, Újvári pedig az erőteljes hazai 10-es, a tavalyelőtt még NB II-ben játszó, két gólt szerző balszélső semlegesítése érdekében lépett pályára. A hazaiak erősebbek, gyorsabbak voltak, de helyzetig nem jutottak. Mi annál inkább: Katrus rövidsarkos lövése az egyenlítést is meghozhatta volna. Rumbold Áki középpályásként hozott lendületet a csapatba, vele létszámfölényben is lettünk ezen a területen, de nem tudtuk kihasználni. Pedig a meccs utolsó lehetősége is előttünk adódott: a hazai kapus egy előreívelést a büntetőterületről kilépve fogott meg - a jogos sárga (de akár piros is lehetett volna) elmaradt - Molnár szabadrúgását a hálóvédő sajnos a keresztléc fölé bénázta...

Maradt a 3-2, de az akarat, az alázat dicsérendő! És, akárcsak a Liverpool a Debrecen ellen, az utolsó öt percben a hazaiak már csak a meccs kihúzására játszottak, taccsra vagdosva a labdát várták a hármas sípszót. Mindenképpen kiemelendő két fiatal bekkünk, Koplányi és Papp játéka, és Fodor Csabi rendíthetetlen rombolása a centerhalf posztján. Következik a Nyulak szigetének csapata, akik ellen ez a teljesítmény "országos egyest" (by dr. Helmle) ígér, de láttunk már éjjeliőrt nappal meghalni, valamint katasztrofális BEAC-csapatot, mely négy gólt kapott a szigeti arénában....

(Beszámoló itt is: http://fociakobon.hu/ms/node/804!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.