BLSZ I/B., 2009/2010, 6. forduló
2009. szeptember 26., szombat, 16:00
XI. ker., Bogdánfy u.

Kulcsár
Gloviczky, Fodor, Koplányi, Papp
Szabó Z., Jakobszen (Szabó L.)
Katrus, Molnár (Helmle), Hörcsöki (Újvári, Nizák)
Rapcsák (Rumbold Á.)

Tudósítónk: Helmle Péter

Csodaszép kora őszi időjárás, kettős meccs a Bogdánfy-arénában, ráadásul verhető ellenfél. Mi kell még? – gondolhatta megannyi BEAC-fanatikus, midőn kinyitotta a szombati újságokat. Az egyetemi gárda első győzelmére készült a bajnokságban, a játékosok harcosan és duzzadó önbizalommal telve gyakoroltak egész héten. A fekete-fehérek eltökéltségét mi sem jellemezte jobban, mint egyik öreg rókájuk (Zsemle doktor) nyilatkozata, melyet a sportsajtó is előszeretettel idézett: „Ha valami, hát ez a meccs országos egyes!” No igen, de aki ismeri egy kicsit is a BEAC közelmúltját (pl. Margitsziget – BEAC 2-1 májusban), az tudhatta, hogy ezeken a meccseken a fiúk végül mégiscsak ritkán zsebelik be a három egységet. A szurkoló persze mindig abban bízik, hogy a rossz sorozatok egyszer véget érnek, így aztán kellemes hangulatban indíthatta útjára a labdát a Rapcsák-Molnár páros 4 órakor az inkább irodalmi körre emlékeztető nevű ellenféllel szemben.

Azt nehezen fogom fel, hogy a meglehetősen önteltnek ható Bp. Sztárok után normális néven (Margitsziget) küzdő csapat miért változtat újra nevet, ráadásul így, de mi csak sepregessünk saját házunk táján! Várhidi mester az afrikaiak ellen jól harcoló, a padlóról is felálló „kezdőt” küldte újra a gyepre. A korábbi szövetségi kapitány csak az első félidő közepére ért oda a pályán világoskékben pompázó csapatához, de ha őszinték vagyunk, semmiről sem maradt le. Az első félóra olyan álmos, lagymatag futballt hozott, hogy a nézők és a kispadokon helyet foglalók félpercenként merültek álom és ébrenlét határára. Felrémlett a tavalyi, általam minden idők legunalmasabb mérkőzésének titulált SZAC elleni derbi, de aztán a szigetiek centerhalfja egy orbitális felszabadító rúgással megkönyörült rajtunk. Mármint a hazai cseréken – a nézőkön ez sem segített. Az aláhulló labda a régóta magányos semmittevésre ítélt „Tüskecsarnok” tetőszerkezetét veszélyeztette, majd eltűnt a susnyásban. Előbb az Újvári-Nizák kettős próbálkozott reménytelenül a zsuga visszaszerzésével, ám végül a rutinos Rumbold Á., Balázs, Helmle trió alkotta expedíció járt sikerrel. Labdakeresésben tehát még feltétlenül jobbak vagyunk. Az első félidő lassan véget is ért, mindössze két momentumra érdemes emlékezni, ebből az első azért döntő jelentőségű volt: a harmincadik minutum tájékán egy lepattanó labdát Szabó Z. tizenhatról mesterien emelt az ötösön tanyázó hálóőr felett a kapuba (1-0), kis nyugalmat csempészve a hazai hívek életébe; a 42. percben pedig Molnár duplázhatta volna az előnyt, ha kellően bátor, de kissé elhamarkodottan fölé lőtt.

A szünetben „elszabósodott” a középpályánk, mivel Szabó L. váltotta Jakót, mondhatni immár szokás szerint. A második félidőre aztán megélénkült a játék, hála a blanconegroknak. Katrus közeli fejesét bravúrral védte a vendégportás, de Kulcsár is megmutatta, hogy nem mindig hozható zavarba feje fölé lőtt, alattomosan lecsapódó labdával. Átellenben előbb Szabó L. fejelt helyzetben, de ugyanúgy járt, mint pár perccel korábban a szélvészgyors Tomi, majd a csereként beálló Újvári fejelt az égbe nagy magányában Molnár szöglete után. Aztán Szabi (Alonso) még eltoporgott, eltotojázott két ígéretes szituációt, és következett meglepetésre a csere cseréje: Nizák vonult középre, Szabó Laci a bal szélre. Molnár „Matthew” meg úgy érezte, végre bekapcsolódik a góllövésbe: az oldalvonalnál erőszakosan elcsent egy labdát lagymatag védőjétől, begyalogolt a büntetőterületre, és higgadtan a hálóba helyezett a kimozduló cerberus mellett (2-0). Kulcsár védett még egy 17 méteres lövést, de ezután végleg – nyomasztó – fölénybe kerültek a hazaiak. Előbb Szabó Laci lépett ki Rumbold passzával, és gurított jobbal a jobb sarok mellé, majd Katrus passzolt 5 méterről a kapufára, a kipattanó Rumboldot találta egyedül az üres kapuval szemben, de ő is a lécet nézte ki magának. Pár perc múlva aztán Katrus ügyesen forgatta be védőjét, és 10 méterről, laposan a kapu bal oldalába lőtt (3-0), végleg lezárva az esetleges nyitott kérdéseket. A hármas sípszót egy hajszállal megelőzve Koplányi remek beadását a közben beálló Helmle bólintotta alig valamivel a bal sarok mellé.

Megszületett hát az első győzelem, méghozzá végül magabiztosan, bár a meccs nagy részében azért nem éppen szemet gyönyörködtető játékkal. Az utolsó tíz percet és az első két gólt leszámítva nem sok minden történt a pályán, de ezúttal ez is elegendőnek bizonyult. A védelem magabiztos volt, Szabó Z. jól robotolt középen, a Katrus, Molnár, Rapcsák hármas pedig nagyjából végig agilisan és veszélyesen játszott. A születésnapos Benji, bár ezúttal nem szerzett gólt, most nyújtotta a legjobb teljesítményt.

Szükség is van a folyamatos javulásra, mert az Ikarus idegenben keményebb diónak tetszik, ezúttal nem is merném kijelenteni, hogy országos kettesre van kilátás. Ettől függetlenül győzni kéne Mátyásföldön is!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.