2010.11.03. 12:30
Internationale CDF SE - BEAC 0-0
Tudósítónk: Helmle Péter
És akkor Jani a héten másodszor is feltette nekem a kérdést: „Peti, nem akarsz inkább a kettőben játszani?”
Az első kérdésre nem válaszolhattam igennel, mivel – mintha csak nálam futnának össze a szálak – ismertem a keretek összeállítását idén először befolyásoló szakosztályvezetői döntést. Múlt szombaton szóltam is az érintetteknek, amennyiben nem rendezik vagy csökkentik a felhalmozott adósságot, legközelebb nem léphetnek pályára. Csütörtökig nem történt változás, a keretek pedig rekordgyorsasággal kerültek fel – még aznap este – a blogra. Bár nem így akartam visszakerülni a csapatba, de hát sérülések, hiányzások, miegyéb mindig van, így előbb-utóbb mindenkire sor kerül.
Szombat délutánra viszont a nem megfelelő kommunikációnak, a kavarodó (még Piszkos Fred sem kavarta ennyire) eseményeknek (András helyett Gyurgyák Jani volt a megbízott edző, Glovi előkerült, Dara nem vette fel a telefont), továbbá a Nap, a Hold és a csillagok állásásnak köszönhetően szerencsétlen konstelláció alakult ki számomra. Egyszerűbben szólva, szarban voltam. Az összes részletet csak én ismertem, mindenki engem hívott: András tényleg Glovit akarta játszatni, de aztán ő nem került keretbe; Jani szerette volna, ha én meg a „kettőben” játszom; végül Glovi előbukkant a tartozás 82 %-ával, és nagyon akart játszani (mer’ én meg nem, mi?). Nem szokásom verbális csatát folytatni a csapatba kerülésért, ezért Jani második kérdésére már igent mondtam.
(A véleményem azért persze megvan. Elég megalázó bohócot alakítani, aki visz mindent, labdát, igazolásokat, majd amikor megérkezik még valaki, mégse jut neki mez. Picit talán túlzó a hasonlat, de volt egy ilyen színezete az eseményeknek.)
A kispadra azért leültem, így nyugodtan nyomon követhettem a meccs eseményeit. Mondjuk, jobb lett volna a napon maradni, de a szigorú spori átvezényelt bennünket a jégveremszerű cserekuckóba, ahol nagyságrendekkel kevésbé élveztük a játékot. Mettyú és Katrus Tomi végül lemondták a meccset, így Ricsi lett a jobbfutó, Baki pedig az egyik ék szerepében tündökölt.
Az első tíz percben a csere nélkül kiálló afrikaiak nagyon elfogódottan kezdtek, Miki több labdát kapott ekkor a védőiktől, mint BEAC-os csapattársaitól, így nem tűnt túl merész álomnak az idegenbeli siker. Egy bedobás után Baki került kecsegtető lövőhelyzetbe, de a rossz talajról a nyakáig pattant a labda, így oda lett a kínálkozó alkalom, majd Miki fordulhatott volna egyedül kapura, de sajnos az emelést választotta, ami elhalt a kapus ölében. Ezután a feketék (és itt most a mezükre gondolok) átvették ugyan a játék irányítását, de helyzetig nem jutottak, míg az ellenoldalon, ha Ricsi kicsit határozottabb, többször is veszélyesen húzhatott volna kapura.
A második negyvenöt perc ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: meddő afrikai fölény, de már egyre veszélyesebb BEAC-kontrák. Ricsi elhitte, hogy az eléggé suta védők mellett van keresnivalója a szélen, így két elfutást is produkált: az elsőnél Glovi gyönyörű indítása után még elhalt a támadás a beadás végén, a másodiknál viszont csak szabálytalanul tudták szerelni a vörös üstökű csatárt a tizenhatoson belül. Tizenegyes! A büntetőt az egész meccsen flegmának tűnő Miki az eldőlő portás mellett egy méterrel a keresztléc fölé lőtte. Féltünk is a retorziótól, de szerencsére az ellenfél legjobbja egy lepattanót senkitől sem zavartatva az ötös sarkáról a lécre belsőzött. Jani cserékkel frissítette fáradni látszó csapatunkat, amely egyre-másra dolgozta ki a ziccereket. Előbb Jakó keresztlabdáját Erdei lőhette volna a kapuba, és magát a mennybe, ám ehelyett a kapus arcát tesztelte, majd Miki köszörülhette volna a csorbát, de el volt átkozva. Picit talán gyenge fejesét a hazai hálóőr nagy bravúrral a lécre tolta. Az utolsó percekben Szabó Laci, ha higgadtan helyez a nagy lövés helyett, ugyancsak eldönthette volna a három pont sorsát, sőt, a hazai védők újfent segítségünkre siettek egy burleszkszerű jelenettel, de ez meg Ricsinél halt el.
A reális eredmény a 3-1-es győzelmünk lett volna, ehelyett újra meg kellett elégednünk a nagyon rosszul fizető döntetlennel, amiből akárcsak tavaly, idén is túl sok van már. Dicséretes az újból nullára hozott meccs, de hiába, ha elől valaki nem veszi fel már végre a góllövő cipőt.
Amúgy még jó, hogy nem játszottam, mert amilyen passzban vagyok mostanában, lehet, hogy egy kapitális öngól következett volna a sorban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ZsR 2010.11.03. 13:37:29
gy.j. 2010.11.03. 13:44:05
biztosan ismered azt a történetet, hogy sok mindent elárul az emberről az, ha egy félig telt pohárról azt mondja: félig üres, vagy azt: félig tele. Mi magyarok inkább az első kategóriába tartozunk. Nézd ugyanezt a történetet a második szemlélet szerint. Tehát: 1. lehetőséget adtál Glovinak, hogy élete egyik nagy meccsét játssza (tényleg jól játszott!), 2. végre egyszer kívülről nézhetted a meccset, és így kiváló beszámolót írhattál, 3. végre megírhattad, hogy mekkora kupleráj uralkodik a BEAC-ban, 4. s hogy egyesületünkben minden szabály felülírható,5. hosszú-hosszú hetek után végre győztes csapatban lehettél, 6. olyanok között játszhattál, akik felnéznek rád, szeretnek, s nem azt kívánják, hogy mikor mész már az öregfiúkhoz, 7. s ami a legfontosabb: végre egy egész meccset együtt játszhattunk. Na ugye, megért ez egy kis szarkeverést!
Hajrá Hemle, hajrá BEAC!
BEAC1898 · http://beac.blog.hu/ 2010.11.03. 17:01:35
Szép volt ez így, jó volt ez (a hétvége) így - csak az a tizenegyes, Mikikém!... :)
Zsemle4 2010.11.03. 17:43:23
Amúgy félreértés ne essék, szívesen mentem és megyek is mindig a "kettőbe", ha kellettem vagy szükség volt emberre, csak most jobb lett volna, ha már csütörtökön igent mondhattam volna, és elmarad ez a kavarás, amiben kissé a balek szerepe jutott nekem.
Egyébként amikor megsérültem, majd nem tudtam jönni, külön örültem, hogy Glovi játszott helyettem (még programot is egyeztettünk), hisz annál ő is jobb, hogy állandóan a padon üljön, még ha meg is öregedtünk.
Hogy aztán a "szemét" ki is szorított közben, az egyéni szocprobléma, bár, most ő is visszaadhatott volna valamit, ha nagyvonalú (igazán ez bántott)..
Azért remélem, sokan még nem küldenének az öregfiúkhoz, viszont ha hívsz, ezután is szívesen megyek (a szombat 12 viszont elég gáz)!
mátépeti_kapus 2010.11.03. 20:10:16
Hasonló eset, hogy az idénybeli első meccsünkön én védtem (...persze, mert nem volt másik kapus...), életem meccse volt, úgy éreztem sokat tettem hozzá a 2-0-ás eredményhez, utána dolgoztam edzéseken, mint az állat, a következő meccsen meg ülhettem a padon...pedig egész héten arról volt szó, hogy muszáj mennem meccsre, mert nincs is másik kapus, és akkor naivan azt is hittem, hogy számított vmit az előző heti produkció is. Még a gyereket is elrángattam a játszótérről félóra homokozás után, mondván, hogy apának sietnie kell meccsre...hát aznap este két Máté volt szomorú.
Azóta is sikert sikerre halmozok a kispadon, és figyelem, hogy van e egyáltalán víz a pohárban... :)
Nem baj azért küzdök tovább; nehogy a végén a klub első igazolt labdaszedője legyek... :)
Hajrá BEAC!!!
Bak16 2010.11.03. 21:47:15
mátépeti_kapus 2010.11.03. 23:53:00
gordon 2010.11.05. 12:35:48
Peti: véleményem az, ha csütörtökön keretet hirdetünk és Te benne vagy, és Glovi nincs benne, akkor ahhoz kell tartani magunkat! Mert ez volt a döntés...
Egyébként valóban nehéz megállni, hogy személyes sérelmeket vagy örömöket vigyünk a tudósításba, de lehet, hogy a tudósításnak tényleg a meccsről kellene szólnia.
És ne érts félre, sok mindenben egyet értek veled.
mátépeti_kapus 2010.11.09. 10:34:36
dani. 2010.11.09. 12:01:07
mátépeti_kapus 2010.11.09. 12:13:58
Na mondom, még egy vetélytárs a ketrec őrzésére... hahaha