Ejtsünk először is néhány szót a tartalékcsapatról! Az első helyzett TF látogatott a kéthetente hagyományosan kettős rangadónak helyet adó BEAC-pályára, és az előzetes oddsok alapján meglepetésre pontveszteséggel távozott. Azaz a hazaiak megszerezték első pontjukat! Ha Erdei az első félidőben kissé pontosabban tüzel, még a győzelem is meglehetett volna (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második félidő vége felé - de csakis akkor! - a TF is kis híján betalált a hazaiak hálójába.) Ezek után jövőhéten már méltán várhatjuk az első győzelmet is!

A sérült Reider ezúttal nem adott interjút, sőt, inkognitóban próbált maradni, fotóriporterünk azonban kiszúrta

Ennyire kemény azért nem volt... (avagy a TF-nél fekvő helyett felülés jár a kihagyott helyzetekért - amit a csapattársak ráadásul szigorúan számolnak is!)

 

Az "egy"-ből a "kettő"-n
 

Ita szabadrúgása után maradt az "iksz"

***

A harmadik helyen álló Duna SK (Multi Rocco-s gatyában – az ugyanaz?) esélyesebbhez méltón kezdte a mérkőzést. Még talán tíz perc sem telt el, amikor a kapufa segítségével a BEAC hálójába került a labda (0-1). Két vereség után a szurkolók bizonyára nem ezt várták a hazaiaktól, de szerencsére nem is akképp folytatódott az összecsapás, ahogyan azt a BEAC-meccsek korai hátrányba kerüléseinek tapasztalata esetleg mondathatja velünk.

Hiszen a Bogdánfy utcában mit sem számít az esélyesség, ezt tudhatjuk. A magára találó egyetemi gárda egy kapu előtti kavarodás után kissé talán váratlanul, hamarjában egyenlített: Éri először megszelídítette, majd pimasz sarkazással helyére is tette a játékszert (1-1). Még a hazai szurkolók arcán volt a találat okozta gólöröm, amikor Molnár remetei magányban kapta meg a labdát a jobbszélen, az alapvonalig robogott, majd a középen érkező Flaskay elé tálalt, aki hidegvérrel a léc alá emelt (2-1) – micsoda feltámadás! 

A vendégek egyik támadójánál ráadásul elszakadt a cérna (egy-két szurkolójuknál a bíró szerintük hibás ténykedése okán már korábban): az őt szerelő Jónást földre küldte, mire a játékvezető őt pedig be az öltözőbe. Közhely, de a kiállítás talán az emberelőnybe került hazaiakat zavarta meg jobban. Tóth kapus szabálytalansága (a büntetőterületen kívült paskolt a labdába)után  villant a sárga, a vendégek „Kazinczy-díjas" szurkolói viszont pirosat reklamáltak. Miközben a vita még tartott a „lelátón", a vendégek „titokban" értékesítették a szabadrúgás után kialakult helyzetet (2-2). Ekképp fordultak a csapatok. 

A szünetben a sérült (hasfal-húzódás) Jakobszent Hőrich váltotta. Söprögetőnk helyére Szabó Z. lépett vissza, a formáját kereső csatárunk pedig eredeti helyén bizonyíthatott. 

Nemhogy a kiállítás, de a szünet sem jött jól a vendéglátóknak! A védekezésünk teljesen csődöt mondott: a vendégek középpályása egy felpasszolt labdát visszakapva, senkitől sem zavartatva (tegyük hozzá: szépen) lőtt a dermedten álló Tóth mellett a hazai kapu oldalába (2-3). A pályán lévők persze tudhatták, nem eshet meg az a szégyen, hogy három ponttal távozzon az emberhátrányban játszó Duna SK! A padon helyet foglaló, a sérüléséből – első lépésben – a tartalékcsapatba visszatérő Aubel mondta ekkor: „Fogunk még gólt lőni. Figyeld meg, három-három lesz!" Magasabb sebességbe kapcsolva először Molnár kavarta meg a védelmet a jobboldalon és egy befelé-csel után ballal, laposan lőtt a sarokba (3-3), majd Hőrich csinálta meg a kényszerítőt Flaskayval; utóbbi pontosan centerezett, Hőrichnek pedig már csak az üres kapuba kellett passzolnia (4-3). Talán, hogy az imént idézett Aubelnek némiképp igaza legyen (vagy hogy a spori ide is és oda is ugyanannyit hibázzon…) a 89. percben büntetőhöz jutottak a vendégek, amit annak rendje és módja szerint értékesítettek is. Hogy minden szempontból „iksz" legyen a meccs: a kezező (?) Rumbold – már a hármas sípszó után – még „kikáromkodta" magának a pirosat.