Tisztelt Versenybizottság!

 

 

Levelemtől semmiféle változást nem várok, hiszen ez nem jellemző, legalábbis pozitív értelemben, a BLSZ-re, egyedül csak a keserűség és a kiszolgáltatottság beszél belőlem. (Előrebocsátom, hogy sem csapattársaimmal, sem a bajnokságban szereplő csapatokkal nem egyeztettem, így az itt leírtak egyedül a saját gondolataimat tükrözik, amelyek azért nagymértékben egybecsengenek a BLSZ. I/B. osztályban játszó és hasonló gondokkal küzdő csapatokéival.) Az a – versenybizottságtól való – feltétlen függés és kiszolgáltatottság, aminek ebben az amatőr bajnokságban nem szabadna előfordulnia.

 

A levél megírását a T. Versenybizottságnak az a teljesen érthetetlen határozata ihlette, amely az időjárás miatt többszörösen elmaradt bajnoki mérkőzések még idén történő pótlásáról szól. Bár lehet, hogy az én információim hiányosak, de sem az MLSZ, sem a BLSZ versenykiírásában nem találtam erre vonatkozó paragrafust. Ha mégis lenne, az még sajnálatosabb. Azt gondolom nem lehet egy amatőr bajnoki osztályban játszó csapatot arra kényszeríteni, hogy többszöri próbálkozás és megjelenés után, mikor az időjárás és a pálya használhatatlansága miatt (és itt nem arról van szó, hogy kímélni akarták a pályát, hanem arról, hogy fizikailag és a szabályok szellemében alkalmatlannak minősítette a játékvezető a mérkőzés lejátszására) a meccs elmaradt, akár kényszer pályán, magyarán a pályaválasztó csapat otthonától távol kelljen lejátszani, megfosztva ezzel a hazai csapatot pont attól, ami az amatőr labdarúgásban a legfontosabb: a hazai kis kuckóban szerepelni az ismert fűszálak között (már, ha még van fű), azelőtt a pár néző előtt, akik egy egészen érthetetlen fanatizmus miatt még most is kijárnak mérkőzésekre. A T. Versenybizottság ugyan nagyvonalúan megjelöl szükség pályát (mintegy 24 km-re a hazai csapat otthonától) és ki is fizeti annak a pályának a használati díját – persze csak utólag, jóváírva a tavaszi játékvezetői díjakból, így azt is nekünk kell összedobni (amit aztán szépen visszavesz akkor, amikor „bizonyos” juttatásokra kerül sor az év végén és megvon az említett csapatoktól, mondván, hogy ezzel a pályadíjjal már megtette a magáét).

 

Látni kellene a T. Versenybizottságnak, hogy nem a csapatok vannak érte, hanem „Ő” van a csapatokért és mindent meg kellene tennie, hogy ez az amatőr bajnokság a lehető leggördülékenyebben menjen végig. Ebbe nem tartozik bele, hogy csapatokat, játékosokat arra kényszerítsen, hogy mérkőzést játszanak két héttel (és ha rossz idő lett volna 3, 4, vagy akár 5 héttel, hiszen ha péntek éjjel esik le nagy hó szombatra, még a műfüves pályákat sem tudják letakarítani) a bajnokság utolsó fordulója után, netán Szenteste, vagy Szilveszterkor. Nagyon nehezen beszervezett fiatalokat, vagy akár harminc fölötti játékosokat erre kényszeríteni, akik évek, évtizedek óta játszanak az amatőr ligában, minden szabadidejüket és pénzüket ebbe ölik és akik már a bajnokság vége óta nem edzenek, túl vannak a csapatbanketteken, akik összes elmaradt programjukat és kötelezettségüket erre a Karácsonyig terjedő időszakra időzítették, nehogy ütközzön a bajnoksággal, akik sérüléseiket ekkortájt műttetik vagy pihentetik és akik motivációjukat vesztve ballagnak ki már harmadszor, vagy negyedszer az utolsó mérkőzésre, éppen csak, hogy 11-en, vagy 12-en, csak azért, hogy a T. Versenybizottság ne fossza meg őket a 3 ponttól és lejátsszák az ellenfél által sem kívánt mérkőzést.

 

Nem tudok elfogadni semmi okot arra, hogy miért nem lehetett ezeket a mérkőzéseket tavasszal, már a jó időben pótolni, hiszen sem a BL indulás, sem a válogatott kerettagság nincs veszélyben egyetlen csapatnál sem. Arról nem is beszélve, hogy a T. Szövetség az elmaradt meccsek után is felszámol 30, vagy 40 % játékvezetői díjat. Amit, ha a horribilisan megnövelt nevezési, játékengedélyi és játékvezetői díjakhoz hozzáadunk, csodálkozom, hogy ennyi csapat indul évről évre.

 

Ez csak azért lehet, mert szeretnek focizni és ezt Önök ki is használják rendesen és megpróbálnak még több bőrt lehúzni a csapatokról. Hiszen megtehetik. Majdnem mindent megtehetnek. Csak ne felejtsék el, hogy hány csapat és pálya merült el a süllyesztőben ilyen-olyan okok miatt az elmúlt években!

 

Nehogy Önök legyenek azok, akik miatt újabb csapatok és emberek hagyják abba ezt a nagyszerű játékot, mert ehhez nincs joguk! És akkor még a többi – csapatokat ellehetetlenítő – határozatukról ás szabályukról nem is beszéltem.

 

 Tisztelettel, egy elkeseredett labdarúgó:

        Gloviczky Tamás (BEAC) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.