március 22., 11 óra, Zodony utca, 15 néző
 

BEAC tartalék: dr. Kulcsár 6 - Magdics 6, Farkas 7, Kartalik 7 - Szabó L. 6 - Nagy D. 6, Halpern 6, Szekeres 0, Erdei 6 - Milkovits 6, Svecz 7

Sárga lap: Halpern (60. perc, az ESMTK balbekkje kárára elkövetett, szépívű, waza-ari értékű belsőcomb-dobás végrehajtásáért), Szabó L. (90. perc, a kétméteres lest be nem intő partjelző anyjába elküldéséért)
 

 

Bántóan erős észak-észak-keleti szélben, az Erzsébetpereme Lakópark 4. ütemének szomszédságában terpeszkedő földes pályán került sor a BEAC-tarcsi első 2009-es bajnokijára. Kissé nehezen összeverődő csapatunk tagjai - még az öreg róka Milkovits se járt soha ezen a pályán - beletörődéssel konstatálták, hogy tizenegyen vagyunk, a kispadról legfeljebb Flaskay M. és L. I. Brezsnyev támogatására számíthatunk.

 

Biztonságra törekvő összeállításban játszva gyakorlatilag első négy labdaérintésükből formás támadást vezettünk, melynek végén Erdei sajnos a jobb kapufa mellé passzolt. Néhány perc múlva az önfeláldozó szerelést bemutató Szekeres térde megroppant, és nem tudta folytatni a játékot. Tízen maradtunk, Svecz visszalépett a középpályára, Milkovits egyedül riogatta tovább a hazai védősort, melyben - formabontóan különös edzői felfogást tükröző módon - a ballábas ügyetlen volt a jobb-bekk, míg a jobblábas ügyetlen a balbekk.

 

Jól rombolt a vendégcsapat, fegyelmezett játékával elérte, hogy talán csak egy igazán komoly helyzete akadt a hazaiaknak, bár tagadhatatlan, hogy a labda jellemzően a vendégtérfélen pattogott. A 35. perc sajnos már ESMTK gólt hozott, egy szöglet után kifejelt labdát mélységbe íveltek vissza a pirosmezesek, a lesgyanús helyzetben kilépő csatár pedig elpöckölte a labdát Kulcsár mellett (1-0). Nem estünk össze, sőt, a félidő végére még szervezettebb játékot mutattunk. Még helyzet is akadt, Milkovits előbb ugyan még kézzel vitte el a védője mellett Nagy D. nagyszerű indítását - a sokdioptriás, SZTK-keretes szemüvegben sípoló bíró figyelmét ez sajna nem kerülte el -, de nem sokkal később egy Nagy D.-Szabó L.-Milkovits akciót már lövéssel fejeztünk be.

 

A szünetben Flaskay és Leonyid Iljics egyaránt a további harcosságra és fegyelmezettségre hívta fel a figyelmet.

 

És lőn. Az első félidőhöz méltó módon kezdtünk, egyáltalán nem látszott az emberhátrány. Küzdöttünk, sőt kis híján egyenlítettünk. Erdei bedobását Szabó L. tette le Milkovitsnak, aki Nagy D.-t ugratta ki két védő között, szélsőnk azonban fölélőtt. Jelentős erőket mozgósítottunk az egyenlítés érdekében, és emiatt érthetően kinyílt csapatunk védelme. Ekkor sajnos sorra jöttek már a hazai helyzetek, de védőinket a szerencse is segítette. Egészen a 65. percig, amikor egy szabadrúgást ívelt az ESMTK az ötösünkre, Kulcsár és Farkas egymásra várt, a szinte fel sem ugró hazai csatár fejéről bepattant a labda, maga sem hitte el, hogy gólt szerzett... (2-0). Szétszakadt a pálya, jöttek a hazai kontrák, láthatóan fáradt a BEAC. Kihúztuk a végét újabb kapott gól nélkül, helyzetünk már csak akkor akadhatott volna, ha bátrabbak és szerencsésebbek lettünk volna támadásban. Mindazonáltal szégyenkezésre nem lehet oka csapatunknak, 80 percig emberhátrányban játszva is volt tartásunk, olyan ellenfél ellen, melyben több olyan játékos is pályára lépett, aki - állítólag - NB II-ben, hiszen ott szerepel az ESMTK első csapata, is bemutatkozott már. Elismerve természetesen a hazai csapat győzelmének jogosságát, meg kell állapítanunk: ha csapatukból bárki, értsd bárki, akár egy percet is pályára léphetett NB II-es meccsen, akkor tényleg komoly baj van a magyar labdarúgással.
 

 

 

dr. Kulcsár: magabiztos volt, egy szép öklözése, néhány jó kifutása emlékezetes, sajna a második gólnál nem értették meg egymást Farkassal.

Magdics: szokásához híven megalkuvás nélkül harcolt, passzai lehettek volna pontosabbak.

Farkas: nem vallott szégyent középhátvédként, sőt, bár úgy emlékszik, utoljára 7 évesen, kispályán játszott ezen a poszton, határozottan állt a két lábán.

Kartalik: a két jobb képességű hazai játékos közül az egyik jutott neki, keményen küzdött vele, sokat szerelt, egyszer keményen derékon rúgva ellenfelét.

Szabó L.: a védelem és a középpálya közötti szűrőként kezdte, irányítóként folytatta, próbálkozott, akart, az idő múlásával négyzetesen nőtt a fáradtsága.

Nagy D.: három-négy nagyszerű indítás, és egy óriási helyzet támadásban, a legügyesebb hazaival folytatott, váltakozó sikerű csata védekezésben.

Halpern: küzdőképességét és akarását nem érheti szó, ha néhányszor pontosabban passzol, még bármi is történhetett volna...

Szekeres: sajnos nagyon gyorsan megsérült, jobbulást kívánunk neki!

Erdei: meglepően jól védekezett, és sokszor a támadásokhoz is felért. Ha a helyzetét berúgja...   

Svecz: a BEAC meglepetésembere volt ezen a meccsen, megilletődöttség nélkül játszott, cselezett, indított, bravó!

Milkovits: játékával és hangjával is tartotta a lelket a csapatban, egyedüli csatárként is lekötött két-három védőt.