Tudósítónk: Helmle Péter

Szép, napos futballidőt jósoltak vasárnap délutánra, amikor minden normális ember az ebéd utáni szieszta során bal oldaláról a jobbra fordul (vagy fordítva), esetleg labdarúgó -mérkőzést néz félálomban valamelyik sportcsatornán. De sokat nem kockáztatott az a 23 néző sem, aki a Pestszentlőrinc (nekem marad SZAC, mint anno) -BEAC mérkőzésre voksolt, mert a két egylet őszi derbijénél unalmasabbat még az NB I-es meccseken edződő fanatikusok is csak nehezen tudnak felidézni. Ergo, valószínűsíthető volt, hogy jó meccsre van kilátás.

A blanconegrok csaknem azonos összetételben futottak ki a Lőrinci sportcsarnok mögött, a lakóparkok terjeszkedése miatt kissé már nehezen fellelhető békebeli gyepszőnyegre, mint egy hete, csupán a sérüléséből felépülő Szabó Z., és a külföldi kiküldetésből visszatérő Helmle került a még nem teljesen egészséges Nagy D., illetve az elkéső Legény helyére. A hőérzetet jelentősen rontotta a pályán átlós irányban átsüvítő, H. Bóna Márta és Szabó László szerint is észak–észak-keleti szél, mely tény láthatóan megrettente az egyetemisták néhány kiválóságát, akik macinaciban gondolták felvenni a küzdelmet az ellennel (Molnár, Reider – nem meglepetés, na de Szabó Z.?!). Nem volt jó jel, hogy a Nagytétény elleni kupameccsen pimaszkodó sípmester dirigált újra, az egyik asszisztens pedig a tavaly, ugyancsak a huszonkettedik kerületiek ellen Ita-fanná váló (aki nem értené, túl szigorúan villantott pirosat a népszerű Banyának) kedvencünk volt.

A mérkőzés a szokásos tapogatózó üzemmódban kezdődött… volna, ha úgy a harmadik perc tájékán a kissé álmos vendégek asszisztálása mellett nem kerültek volna ordító helyzetbe a hazaiak. A SZAC szélsője azonban kihagyta a kihagyhatatlant, de mondhatjuk úgy is, hogy Tóth védett bravúrosan. Ezt a momentumot leszámítva a csapatok és a nézők kezdtek az őszihez hasonló apátiába süllyedni, a labda hol itt, hol ott pattogott céltalanul, mígnem Hörcsöki gondoskodott az izgalomról. Az utóbbi időben kiváló formát mutató, de kissé ingerlékeny balhalf szokás szerint megnyert egy kemény összecsapást, ám a hazai szélső hátulról kaszáló mozdulatait már nem tudta feldolgozni a BEAC-nevelés, és visszafordulva egy szándékai szerint simogatásnak álcázott erőteljes tockossal vett elégtételt a pimasz ifjoncon. A játékvezetőt azonban sajnos nem győzte meg a baráti gesztus eme formája (vagyis Hörcsöki előadása nem volt meggyőző), mert rögtön a piros kártyáért nyúlt, a fetrengő hazai játékos megúszta sárgával. A bosszantó esetre Jakobszen tréner rögtön reagált, Rumbold húzódott balbunkóba, Katrus pedig a középpálya szélére, míg elöl Markovits remetei magányba burkolózott. A félidő hátralevő részében nem történt semmi, leszámítva néhány halvány BEAC-reménysugarat, melyek szögletek formájában mutatkoztak, illetve az ikszlábú, tornából felmentett alkatú hazai csatár Arany Málna-díjas halálsikolyait, melyeket egy-egy belépő nyomán préselt ki magából.

A második játékrészben a szél jobbára a hazaiakat támogatta, de Tóth kapujáig továbbra sem jutottak el. Már-már fogadni lehetett volna az őszi eredmény megismétlésére (0-0), amikor váratlanul, pár percen belül eldőlt a meccs. A SZAC kecsegtető "három a kettő elleni" szituációban támadhatott, ám már-már elhalt az akció a szenzációsan helyezkedő, rutinos egyetemista belső védőpároson, amikor a balról beívelt labdát a visszanyargaló Reider az égbe fejelte, a lehulló labdát a hazai csatár pedig egyből a lécre bombázta. Az időközben sorait rendező vendégvédelem nagyokat fújt ijedtében, de talán túl soká tette mindezt, mert nem lépett ki a partdobásból a tizenhatos felé ólálkodó kékmezes támadóra, aki húszról tüzelt, az inkább gyenge lövés Tóthról még ki-, míg az ötösön száját tátó SZAC játékosról a labda már viszont bepattant a kapuba (1-0). A csíkos mezes vendégek nekigyürkőztek, de pár perc múlva egy újabb beadás utáni fejes előbb ugyan elakadt Aubel mellkasában, a lepattanót azonban a csatár szép mozdulattal a hosszúba vágta (2-0). Talán, ha a középhátvéd nem gyúrja ily keményre mellizmait az évek során, a labda se pattant volna vissza a gólszerző elé…

A továbbiakban újra csendes mederbe terelődött a játék, majd Molnár egyszercsak ígéretes helyzetbe verekedte magát, de fölé-mellé tüzelt. Talán már mindenki elkönyvelte a végeredményt, amikor a sokadik SZAC szabadrúgás elvánszorgott a hosszúba a rosszul helyezkedő Tóth mellett (3-0), majd kegyelemdöfésként egy hazai csere bombázott a tizenhatosról a jobb felsőbe (4-0).

A BEAC jól küzdött, helyenként talán jobban is játszott a kiállítástól az első gólig ellenfelénél, ám a hatvanadik perctől már nem volt esély, ekkor a SZAC már érvényre juttatta emberelőnyét. A nagyobb baj a kínzó csatárhiány és a meddő játék, ha ezekre nem találnak gyógyírt a blanconegrok, még komoly bajba is kerülhetnek, pedig nem is oly rég még dobogóról szóltak az álmok.

Hazaérve, csak hogy jól záruljon a vasárnap, egy DVTK-Vasas „rangadó” második félidejével büntettem magam. 
 

Egyéni értékelés közkívánatra (köz = Erdei): 

Tóth: bravúrosan mentett a meccs elején, sajnos az első és a harmadik gólban vastagon benne volt.
Jónás: ezúttal is jól rombolt, különösebb panasz nem lehetett rá.
Aubel: magabiztos volt, a második gólért maximum túlfejlett mellizma hibáztatható.
Helmle: volt jobb, reméljük lesz is, a második félidőben megsérült.
Hörcsöki: butasága nehéz helyzetbe hozta a csapatot.
Molnár: a második játékrészben agresszívabb volt, néhány megindulása ígéretes lehetőséget eredményezett.
Reider: a meccs elején a szokásos szertelenségeit elkövette, fohászkodtunk is sűrűn, utána sokat futott, sokat szerelt.
Szabó Z.: próbált szervezni, de az ő erejét is a védekezés emésztette fel.
Rumbold Á.: hamar balbekkben találta magát, itt a megszokott formáját hozta.
Markovits: a kiállítás után olyan egyedül volt négy védő gyűrűjében, mint Robinson Crusoe a szigeten, csoda, hogy nem rettegett.
Katrus: volt néhány jó meglódulása, szép csele, de többre nem futotta az emberhátrányban vérszegénnyé váló támadójáték miatt.

Cserék:
Legény: magabiztos volt, jól tartotta meg a labdát, jól cselezett, ha nem csúszik el lövőhelyzeténél…
Éri: talán visszanyeri őszi formáját, néhány biztató megindulást mindenesetre láthattunk tőle.
Jakobszen: kipróbálhatta fájós sarkát, két hét múlva jó lesz.