Fentebb néhány szalagcím a vezető futball-lapok címoldalairól, melyekkel a vasárnapi középmezőny-rangadóhoz kívántak étvágyat csinálni a minőségi focihoz szokott olvasóiknak. A BEAC nem változtatott az utóbbi meccseken megszokott szerkezetén, a középhátvéd és a mellette játszó két emberfogó előtt egy szűrővel, négy középpályással és két ékkel lépett pályára a vendégcsapat. A rutinos rókák és fiatal, lendületes játékosok egészséges mértékű egyvelegét felmutató vendégcsapat a mérkőzés előtti percekben szenvedett érzékeny veszteséget, hiszen Rumbold végül nem vállalta a játékot. A játékos a nyilvánosság előtt lázra panaszkodott, de szárnyra kaptak olyan pletykák is, miszerint borítékolható nyári eligazolása előtt már nem akar megsérülni. Szabó L. elkésett az összetartásról, így Jakobszen kezdett szűrőposzton, Szabó Z. helyett pedig a sokat futó Jónás lett a jobb oldali fedezet. Így Gloviczky mesternek mindössze két poszton kellett változtatnia a névsoron a múlt heti meccshez képest. A cserepadra Aubel, Balázs és Szabó L., valamint a meccs idejét az oldalvonal mellett felsőteste barnításával múlató portás, Tóth került.

 

És mintha a múltheti, Szabadkikötő elleni meccset kopíroztuk volna, rögtön az elején nyomás alá helyeztük a hazai kaput, ami gyorsan eredményt is hozott. A 4. percben Katrus húzott balról a büntetőterületen belülre, középre passzolt, némi kavarodás után Erdei visszagurította a labdát Reider elé, aki jobb külsővel a kapu bal oldalába bombázott (0-1). Támadásban maradtunk, ámbár feltűnő volt, hogy védekezésünk az első negyedórában "nem állt össze". A félidő közepére rendeztük a sorokat, ám látható volt, hogy nem lesz ez annyira könnyű meccs, mint ahogy az őszi sima hazai siker alapján esetleg várhatták az elvakult BEAC-fanek. Erőre kapott a hazai csapat, Kulcsár kétszer is nagyszerű reflexszel rúgta illetve ütötte ki a hazaiak közelről leadott lövéseit. Előrejátékunk ugyanakkor nagyszerű volt, ezt második gólunk is igazolta. Hörcsöki először elvesztett egy labdát, de utánament, és amikor a kapunak háttal állva utolérte, feleslegesen buktatták: büntető. Reider két lépést téve, erősen lőtt a jobb sarokba (0-2), ezzel gyakorlatilag véget is ért a félidő.  
 

A szünet után változott a játék képe. A Halak nagy erőket mozgósított a siker érdekében, és a félidő jelentős részében mezőnyfölényben is játszott. De ahogy mondani szokták: a tizenhatosnál elfogyott a tudomány. Igazán nagy helyzete nem akadt a hazai csapatnak, bár két kapufát is lőtt, mindkettőt távoli próbálkozásból. A BEAC-kontrákra az életveszélyes jelző talán túlzás volna, de ha növeltük volna az előnyt, azt nem lehetett volna pusztán a szerencse számlájára írni. Az öregek is pályára kerültek a végén, Balázs és Aubel a csatársorban, Szabó a védekezésben próbált frissítést hozni. Nagy birkózás zajlott ebben a 45 percben a pályán és mindenképpen siker, hogy - hosszú idő után - ebben is jobbak voltunk. A mérkőzésre kilátogató Pestszentimre-edző, csapatunk követekző ellenfelének mestere a második félidőt a vendégkapu mögött támaszkodva, a melegítő BEAC-cserékkel csevegve töltötte. Jó érzés volt, hogy csapatunkból többeket ismert (mozgásról, kinézetről persze) és elismerőleg szólt arról, hogy hány éve játszunk már együtt. Hogy aztán játékunk feltérképezéséből csapata mit profitált, azt majd elolvashatjuk a soron következő tudósításban...