BLSZ I/B., 2009/2010, 10. forduló
2009. október 23., péntek, 14:30
XI. ker., Bogdánfy u.
[jegyzőkönyv]
[képek]

Dr. Kulcsár
Gloviczky, Helmle, Koplányi, Papp
Fodor, Jakobszen
Rumbold, Molnár, Reider
Rapcsák

játszott még: Ita, Szabó L., Tóthy Gy., Balázs

Tudósítónk: Ita Bálint

Mottó: “Aki a döntetlent nem becsüli, a győzelmet nem érdemli”

„A BEAC-nak nyernie kell. Nincs más választása” – jelentette ki egyik elvakult törzsszurkolónk szotyiját szorgalmasan köpködve a találkozó előtt.

Az egyetemi alakulat a Tintahalak elleni rangadót megelőzően lejátszott 8 mérkőzés 5 remije alapján pontosan megtanulta már, hogy döntetlen és döntetlen között óriási különbség van, gondoljunk csak a tényleg nagyon kiegyenlített Szabadikötő elleni 1-1-re, az óriási küzdelemben nagy nehezen 0-0-ra kibrusztolt Ikarus elleni meccsre, vagy éppen az utolsó percekben „ikszre” (1-1) elbukott Újbuda elleni rangadóra. Még tehát a döntetlen eredménynek is rengetegféle íze lehet.

Az érdeklődő nézők nagy izgalommal várták, hogy vajon milyen eredményt érnek el a zebracsíkos hazaiak, a zöldben pompázó „Halak” ellen.

I. félidő:

Várhidi mester az előző mérkőzésen pályára lépett csapatot minimálisan forgatta fel, a sérült Nizák, és Szabó Z. helyére Fodor, és a rutinos irányító Jakobszen "Jakó" Tamás került.

Már az első percektől látható volt, hogy a csigalassúságú vendégvédelem könnyen zavarba hozható, ennek ellenére a hazaiak támadói ritkán riogatták az ellenfél kapuját. A Molnár - Rapcsák támadóduó ugyan a kapuig könnyen eljutott, de ott sajnos csak elvétve hoztak jó döntést. A meddő hazai mezőnyfölény ellenére, váratlanul jött a félidő végén a feketeleves. Az amúgy hetek óta magabiztosan játszó Papp rossz passza után indult meg a „Halak” szélvészgyors támadója, akinek jobboldali beadása lövésre sikeredett, és így a labda érintés nélkül hullott a hosszú pipába. (0-1)

A félidő krónikájához tartozik még a fiatal védő, Koplányi Gábor cserét érő – Ita jött be a helyére - bokasérülése. Az első ránézésre nem annyira súlyosnak tűnő sérülésről utólag kiderült, hogy várhatóan heteket lesz miatta kénytelen kihagyni a szűrő szerepében egyre jobban teljesítő „Kopi”. (Akinek innen is, az egész csapat mielőbbi felépülést kíván!)

II. félidő:

Sajnos még fel sem ocsúdhatott a BEAC az első gól okozta sokkból, jött is a második. A felszabadítani igyekvő Helmlét látta kézzel a labdához érni a tizenhatoson belül a kissé indiszponáltan működő hölgyspori. Ha Puhl Sándor látta volna a szituációt bizonyára azonnal koppintott volna a fiatal kollegina feje búbjára azzal, hogy a kéz nem kereste a labdát, ugyanis a felpattanó labdába teljesen vétlenül ért hozzá alkarral (ha egyáltalán) a rutinos liberó. A jogtalanul megítélt büntetőt magabiztosan lőtte az ellenfél támadója Kulcsár kapujába. (0-2)

A válasz azonban nem sokat késett: egy jobboldali akció végén Molnár szép csellel fordult le védőjéről, és kihagyhatatlan helyzetbe hozta Jakót, aki 2 méterről pofozta a hálóba a labdát. (1-2)

Újraéledtek a hazai remények, ennek szellemében óriási nyomás alá helyezte a BEAC ellenfele kapuját, Várhidi mester a pályára érkező cserejátékosokkal (Szabó L., Tóth Gy., Balázs Z.) próbálta frissíteni a támadójátékot. A gól azonban csak nem akart megszületni, ráadásul az egyre inkább kinyíló hazaiakat egyre többször kontrázták a Tintahalak, de jól zárt vissza a Gloviczky–Papp-Helmle védőtrió. És a nagy akarásnak végül meglett az eredménye! A találkozó utolsó perceiben Molnárral szemben szabálytalankodtak a tizenhatos vonalánál. A megítélt szabadrúgást Szabó L. legurítása után Balázs Z. szép mozdulattal helyezte a kapu jobb oldalába. Az amúgy futballpályán marcona tekintetű center, kitörően gyermeki örömmel ünnepelte gólját, az özönvízszerűen nyakába omló csapattársaival egyetemben. A hátralévő másodpercekben a győzelem megszerzésével is próbálkozott a BEAC, de sajnos a slusszpoén most elmaradt.

Összefoglalás:

A hatodik iksz a jobbik fajtából való ugyan, de több szerencsével vagy talán koncentrációval a - mezőnyben végig jobban játszó - hazaiak a győzelmet is megszerezhették volna. A küzdeni akarással továbbra sincs probléma az egyetemiek háza táján, ebből erőt meríthetnek a hátralévő, könnyűnek semmiképp sem ígérkező 4 idegenbeli, és 2 hazai mérkőzésükre.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.