Tudósítónk: Helmle Péter

A Budapesti Sport TV péntek esti Rozsdás zuhanyhíradó című műsorában megjelent szakértők, Witakker II Gyula és Kratochvil Béla, a Csepeli Vasmunkás, illetve a Nagytétényi Sertéstenyésztők halhatatlanjai ismét azon polemizálhattak, midőn a BLSZ I/B osztályának éppen esedékes mérkőzéseiből csemegéztek, hogy a BEAC ismét országos kettessel elintézhető derbi elé néz.

„Igen ám – emelte fel az ujját a nagyszerű taktikus hírében álló Witakker II –, de Nagyszombaton a szív és a nagy nekibuzdulás mégis meglepetést eredményezett az eladdig veretlen, a Szőke Szikla által felettébb kedvelt afrikai egylet ellenében. Így most azt vélelmezem, az egyetemi ifjoncok valami szép sorozatba kezdenek.”

„Könnyen meglehet – vette át a szót az egykor sprintereket is megszégyenítő felfutásairól híres Kratochvil –, de aki csak kicsit is ismeri a BEAC eredményeit, az tudhatja, az ilyen kötelező győzelmek még az aranykorban is nehezen mentek, nemhogy mostanság. Én úgy látom, nehéz meccs lesz” – fejezte be mondandóját az egykori legendás szélső bekk.

Sok igazság van és volt a nyilatkozatokban, bár maga a mérkőzés –  szerencsére – végül mégsem lett olyan nehéz, jóllehet elég nagy gondot okozott már a Margitsziget patinás sportlétesítményének megközelítése is. Legkalandosabb úton, így legkésőbb is, a szerelést szállító Rumbold Á. toppant az öltözőbe. A jobbhátvéd előbb Pestről Budára ment autóval, majd a közkedvelt Combinóval gyalogosoknál is lassabb ütemben a budai hídfőtől a pestiig (védőnk későn észlelte, hogy középen nem áll meg a tuja), onnan pedig gyalog és éhesen az atlétikai centrumig. Szabó Lacival mi ekkor értettük meg, milyen jól is döntöttünk, amikor nem szálltunk fel a Jászain az éppen megálló villamosra.

Ha kis késésekkel is, de összejött a gárda, Szabó Andrásnak mégis változtatnia kellett a győzedelmes alakulaton, mert Molnár „Mettyú” csak kezdésre érkezett munkahelyi elfoglaltság miatt, így helyette Szabó L. került középen a csapatba, a kapuban pedig újra Kulcsár állta a rohamokat a vidéki udvarlótúrán részt vevő Tóth „Rómeó” Tomi helyett. A mester is kiemelte, hogy amíg egy héttel ezelőtt jószerével csak nyerhettünk, addig most az ellenkező előjellel igaz ugyanez, tehát kötelező megfeszülni, csak a cipőket kiküldeni nem lesz elég.

A hazaiak sárga mezben vonultak a gyepre, a BEAC világoskékben feszített midőn a bíró sípjába fújt, a zavaró szél az első félidőben a Szigetet támogatta. A nyomatékos edzői intelem ellenére a blanconegrók álmosan kezdtek, ami helyzetet, s majdnem gólt hozott a sárgáknak, szerencsére a lövés Kulcsár kapuja mellett somfordált el. Eseménytelen mezőnyjáték-percek után aztán a 25. minutumban a megsérülő Reider („Meghúzódtam egy lövési kísérletnél, nem ment tovább, pedig nagyon éreztem a játékot!”) helyére beálló Molnár iramodott meg az ellenfél térfelén, passza rosszra sikeredett, de a hazai védő rögvest vissza is adományozta az irányítónak a labdát. Máté másodszor már kiváló ütemben ugratta ki Flaskayt, aki lövés helyett, nagy helyzetből, egy védővel a nyakán remekül tette vissza a puha bőrt a mögötte tisztán érkező Rapcsáknak, s a házi gólkirály ballal nem hibázott (0-1). Szépségdíjas találat volt! A félidő hátralévő részében aztán a szűk pályán a rengeteg szögletet és hatalmas partbedobásokat leszámítva nem sok minden történt. Azért Papp Gabi félpályás kapufáját ne hagyjuk ki! A balhátvéd sokadszor kísérletezett látótávon kívüli szabadrúgással a szezonban, s most majdnem célba ért. Az érthetetlenül puha labda röppályájának utolsó 10 méterén úgy 3 métert csapódott, pont a léc tetejére, majdnem megtréfálva az ekkor már labdaszedésre indult, kapuja mellett dermedten figyelő hazai portást.

A szünetben mesterünk úgy érezte, egy második gól mindent eldöntene, ezért további fegyelmezett játékot kért tőlünk. Az 50. percben az amúgy sarkát fájlaló Katrus eljátszotta szokásos magánszámát, de ezúttal a büntető sem maradt el: egy mindenki által hosszúnak vélt indítást tolt meg az utolsó pillanatban a kényelmesen keresztező védő mellett, aki így szélsőnk lábát találta el. A tizenegyest a vendégek kapitánya higgadtan helyezte a bal alsóba, miközben a kapus a jobb kapufát próbálta megharapni (0-2). Ha mindez nem lett volna még elég a 3 ponthoz, egy perccel később Rumbold csodálatos fejes-mentéséből Papp szabadított fel, s az aláhulló labdából a kitámadó védők hiányában Flaskay gyalogolhatott egyedül a kapuig, s mivel higgadt maradt, a sárgák újból kezdhettek (0-3). Ahhoz azonban, hogy máris lefutottnak nyilvánítsuk a mérkőzést, a Sziget túl gyorsan, és meglehetősen váratlanul kozmetikázott az eredményen. Egy Helmle által kissé röviden kifejelt labdát a hazaiak nyurga középpályása lekezelt, majd 22 méterről életerősen a jobb alsó sarokba bombázott. Kulcsár vetődött, de nem érte el a játékszert (1-3). A vendéglátók felbuzdultak, a BEAC kissé kapkodóvá vált, de a szigetiek legnagyobb helyzetét Kulcsár hatástalanította bravúrral, igaz játékon kívül, mert a lövést lesállás előzte meg – úgy látszik, a portás már sehogyan sem akart gólt kapni. Aztán tíz percen belül kétszer is villant a piros lap a hazaiak számára, s ezzel egyszersmind el is dőlt a meccs. A zebrák elkezdtek higgadtan gurigázni, cserékkel frissítettek (Jakó, Katrus, Benji végül Flaskay helyére sorrendben Tóth Gy., Hörcsöki, Éri Füli és Szabó Arnold állt) a Szigeti Asztaltársaság pedig feladta a hasztalan labdakergetést. A 83. percben, több elpuskázott vendégszabadrúgás után a lelátó, a kispad, sőt, még a pályán lévők is egy emberként Rumboldot követelték végrehajtónak, a bekk pedig, ha már odaállt, jól helyezett bombával mattolta végleg a hazaiakat (1-4). A maradék időben újabb gólokkal terhelhette volna a hazaiak hálóját a BEAC, ha pontosabbak a lövések vagy az utolsó passzok, ám sajnos, ehelyett Papp Gabi második sárgáját és így piros lapját jegyezhettük fel a jegyzőkönyvbe. 

Az egyetemisták, ha olykor meglehetősen döcögősen futballoztak is, ilyen különbséggel is teljesen megérdemelten hozták a „kötelezőt”, s ezzel egy második mérkőzés óta tartó, s reméljük, hosszúra húzódó győzelmi szériába fogtak bele. 

A múlt héten 6 pontos hétvégét vízionáltam, s most már kezdek is megrettenni önnön látnoki képességeimtől, hiszen vasárnap a kettő is legyőzte előtte álló riválisát, így az óhaj valósággá vált.

Csak így tovább!