[jegyzőkönyv]
 

Tudósítónk: Gloviczky Tamás

Azért bátorkodtam számítógép-billentyűt ragadni, mert hosszú idő után a kispadon találtam magam és innen azért jobban lehet követni a mérkőzést, mint a jobbhátvéd posztjáról, 10x60 m vágta után, amivel fel-le robotolok a jobb szélen.

Az első igazán meleg nyári délután csaptunk össze a mindig nagy csatát hozó „Duna Skárpi” csapatával. Az őszi megtévesztő mélyrepülés után a Duna külföldről igazolt néhány kimagasló képességű játékost, akikkel oly nagymértékben megkezdték a pontgyűjtést, hogy már-már mi is megremegtünk, hiszen egy esetleges vereség után egészen a fenekünkben lettek volna. Ezzel – a meccs végeredményéről még nem tudóknak – már el is árultam, hogy bizony megvillant a BEAC szív ezen a délutánon.

A mester az utóbbi mérkőzések hektikus játéka láttán a Tóth – Magdics (Sanyikám, azért egy pár évet még várjál! – a szerző megjegyzése), Koplányi, Helmle, Rumbold Á. – Katrus, Jakobszen, Reider, Hörcsöki – Papp – Éri tizenegynek szavazott bizalmat. A süllyesztőből előkerült mágnestáblán levezetett taktikai variáció szerint a felállásunk 4-4-2, 4-2-3-1, 4-5-1 egyfajta keveréke, ill. folyamatos változtatása volt. Már az első perctől lehetett látni, hogy az eddigieknél egy jóval elszántabb BEAC lépett pályára. Fegyelmezett egyéni és csapatvédekezés, illetve a megszerzett labdákkal való tudatos építkezés jellemezte a csapatot az első félidőben. (Reider és Papp sporttársak dicséretére legyen mondva, hogy a tavaszi szezonban többször is mutatott öncélú, a kispadon infarktus közeli állapotot előidéző játékuk helyett bátran, önzetlenül, már-már egészen jól játszva oldották meg feladatukat.) És ekkor – mint derült égből a villámcsapás – büntetőt ítélt ellenünk (az egyébként egész tűrhetően vezető) játékvezető. Kapitányunk még fénykorában (amikor a mozdulatgyorsasága a többszöröse volt a mostaninak) sem tudta volna elkapni az egyébként leszorított kezét a labda elől. Így hát következett a már-már szokásosan, ellenünk, kezezésért megítélt (lásd a múltból: Ita Bálint, Rumbold Ákos, stb.) büntető. 1-0, oda.

A csapat azonban nem esett össze (köszönhetően a Mester kispad mellőli folyamatos buzdításának is). Egy negyedórával később Katrus Tomit – többedszeri előretörése és mesteri csele után – végre felrúgták a tizenhatoson belül és a bíró végre észre is vette és végre be is fújta a büntetőt, amit a mi tízesünk, Szabó Laci higgadtan, már-már profikra emlékeztető módon, a bal felső sarokba helyezett (kicsit hiányoltam a labda vinkliben maradását, de azért gyönyörű „tizi” volt). Jól jött a lelkünknek ez a gól a szünet előtt.

A második félidőben tovább szövögettük támadásainkat, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítanunk. És ekkor – a semmiből – egy, a tizenhatosunkra betett labdával az ellenfél egyik – eddig jól semlegesített – csatára lefordult, lőtt… és már sokan gólt kiáltottak az újpesti katlanban váratlanul nagy számban megjelent nézőközönség soraiból, amikor is Tóth Tomi tizenöt centiméterrel megnyújtotta amúgy sem rövid alsó végtagját és kipiszkálta a gólba tartó bőrt; a kipattanót pedig végül Kopi rúgta a vonalon kívülre. Már-már mindenki elkönyvelte a küzdelmes ikszet (bár a Mester még Flaskayt is bevetette a győzelem reményében), és időhúzás céljából majdnem e cikk szerzője is pályára lépett, amikor a jobb fedezet posztjáról elvégzett BEAC-szabadrúgás után a pettyes átszállt a védők feje fölött, némi kavarodás után pedig Füli három centiről a gólvonal mögé juttatta azt. A következő pillanatban kilenc játékos ugrott a gólszerző nyakába, talán csak a kapusunk nem ért át az ellenfél kapujához. És mikor már tényleg minden adott volt ahhoz, hogy időhúzás céljából pályára lépjek, az ellenfél által megfélemlített játékvezető lefújta a találkozót.

Az egész csapat az utolsó leheletéig küzdött ezen az izzasztó délutánon (többen kértek cserét már a 70. percben, fáradtságra hivatkozva) és megérdemelten gyűjtötte be a három pontot, amivel – a hátralévő meccseken történő jó szereplés esetén – még a nyolcadik helyre is odaérhetünk.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.