[jegyzőkönyv]

 
Tudósítónk: Helmle Péter

Szombat délelőtt az a gyöp várt a blanconegrokra, melyen egykor dr. Nagy határozott kifutása után Rumbold Á. vére folyt, s ahol két éve Glovi pár perc után hipoxia miatt összeomolt. De ne feledjük a dicső kilencvenes évek közepét sem, amikor megannyi RAFC-BEAC derbit (mindkét egylet a BLSZ I meghatározó csapata volt) láthatott erre a nagyérdemű. Ma a RAFC az NB III-ban, az egyetemisták a BLSZ I/B-ben viaskodnak soros ellenfeleikkel, a BEAC-ra ezúttal a Tintahalak tizenegye várt, s a bet&go fogadási lapon a kettesre szép summát fizettek volna. És akkor az oddsokat megállapító szakértők még mit sem sejthettek arról, hogy a zebracsíkosak ilyen-olyan okokból mindössze tizenketten jelennek meg a Pirosrózsa utcában. Nagyobb baj viszont, hogy a BEAC vezetőedzője sem tudta ezt. Volt játékos, aki megbetegedett, volt, kinek mégis dolgoznia kellett, és sajnos akadt olyan is, aki csak nem jött el. Mindezek tetejébe nem sok jót jelentett Jakó melegítés közben begörcsölt combja sem.

A 4. percben Áron rövid felszabadítása után Szira ugyan bemutatta a forduló védését, de hiába tolta a lécre a huszonötről leadott löketet, a védelem álmélkodása miatt a kipattanó labdát az ötösön árválkodó hazai csatár a kapuba passzolta (1-0). Egy perccel később a sérült Jakót Éri Füli váltotta a középpályán, a labda viszont ezután sem vándorolt többet a vendégek lábán, pedig a hazaiak fölényük ellenére is rendre visszaálltak a félpályára. Az első húsz perc védelmi bizonytalanságait (ritkán látott összetételben vonult pályára a BEAC, Hörcsöki volt a jobbhátvéd, Glovi a beállós – van mégi lyen poszt? –, Szabó L. a jobbfutó) szerencsére kihasználatlanul hagyták a „halak”, illetve Szira mentett parádésan, később viszont már mindig odaért egy-egy vendégláb.

A szünetben Szabó András bátrabb, felszabadultabb játékot várt a középpályásoktól és a csatároktól, hisz előrejáték tulajdonképpen nem volt, míg, őszintén szólva, egy-két gól még kinézett a hazaiaktól.

A második játékrészben nem mondható, hogy gyökeresen megváltozott volna a játék képe, de néhány támadásocskát már sikerült vezetnie az egyetemistáknak is, a „halak” pedig hozzálassultak, -szürkültek a BEAC-hoz. A vendégvédelem már masszívan állt a lábán, néhány meleg helyzetben pedig a jó napot kifogó Sziráki mentett. Az 59. percben aztán Éri valahogy leverekedte magát a bal szélen, beadását a jókor érkező Hőrich a lest reklamáló védők gyűrűjében közelről a kapu közepébe pofozta (1-1). A hazaiak képtelenek voltak ritmust váltani, pedig próbálkoztak bőszen cserékkel is; csak az utolsó tíz perc hordozott sok veszélyt. Előbb a kilépő, de magát hosszan szöktető csatár elé vetődött jó ütemben a BEAC-portás, majd a jól, ám kissé már lassan muzsikáló Helmle-Gloviczky gát fordult csuklósbusz-sebeséggel, így a hazaiak lövéshez jutottak, Szira viszont megint jó helyen állt, a kipattanót pedig Hörcsöki eltakarította. A hátralévő időben már csak néhány játékvezetői ítélet borzolta a kedélyeket, az is feleslegesen.

Ha az első két mérkőzésen pontokat sirattunk (joggal), akkor most viszont találtunk egyet, bár az is igaz, hogy számtanilag jobban jártunk volna a két győzelem mellett egy mostani zakóval. A küzdőszellemre persze most semmi panasz nem lehetett, Szira kiválóan védett, Glovi, bár régen játszott, elsőrangúan helyezkedett, és fejjel korlátlan úr volt. Áron feljavult a második félidőre, Robi az elsőben játszott kifogástalanul, Kopi most is sokat szerelt, Ricsi pedig végre betalált. Már csak a győzelem hiányzik, de az nagyon.
 

 *

-          Robi, az első félidőben pazarul nyomtad, rengeteg labdát szereztél, de a másodikban már le-lemaradoztál, és néha visszafelé cseleztél. Mi történt?

-          Te, Petikém, piszkosul elfáradtam, azt se tudtam, merre van az ellenfél kapuja, ezért is volt néhány szólóm hátrafelé. Olykor már a szememen is próbáltam levegőt venni. De hát így is simán hoztuk az ikszet, mondtam, hogy szólni kéne a sporinak, hogy osszuk el újra az elején…

-          Áron, itt legutóbb, amikor szélsőhátvédet játszottál, igaz, a bal oldalon, utána Roby Carlos hónapokig annak a meccsnek a felvételeit elemezte letörten. Most az első félidőben nem az akkori önmagadat idézted, mi volt a gond? 

-          Amikor megtudtam, hogy jobb-bunkó leszek, rögtön beugrott az a meccs, ahogy neked is. Fejben fel is építettem az egészet, de azt elfelejtettem, hogy ez most a másik oldal, és így eleinte mindent ballal akartam megoldani. Aztán a szünetben végig Cafúra gondoltam, és hát láthattátok is, már nem volt gond. Gondolom, most Maicon videózik otthon, hogyan is kellene ezt a posztot lehozni…

-          Glovi, az első forduló óta most játszottál először, és bár ugyanazon a poszton, ez mégiscsak szokatlan számodra. Hogy érezted? 

-          Szerintem ott voltam, odaéregettem, elfejelgettem, és hát ilyen albérleti trükkökkel se lehet már megetetni minket. Azon csodálkoztam, hogy már régen játszottam, most mégse volt oxigénhiány. Nem mondom, hogy nincs rajtam egy kis fölösleg, de azért így is sportos vagyok. Na jó, a végén kicsit tán hiányzott a gyorsaság annál a helyzetnél, de azt hittem, odaérsz. 

-          Glovi, ami nálad hiányzik, nálam is!

 
(A riportokat a képzelet szülte.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.