[jegyzőkönyv]
 

Csapatkapitányunk két meccsel ezelőtt úgy nyilatkozott (az autójában, nekem), hogy bizony jó lenne az előttünk álló három meccsen hét pontot szerezni, már csak az azt követő két nehezebb összecsapás tudatában is. Mint ismeretes, a Maximo és a BÜSKE ellen végül csak három lett abból a négyből, ebből a szempontból is kulcsfontosságúnak ígérkezett a Rákosliget elleni vasárnapi meccs.

A BLSZ talán legjobb pályájára látogató BEAC II-ben ezúttal helyet kapott Papp és Jakobszen, Huszti pedig csupán a kispadon kezdett. Habár a félidőben 0-0-át mutatott a képzeletbeli eredményjelző, nem volt események nélküli a játékrész, itt is, ott is akadtak kisebb-nagyobb helyzetek – a legnagyobb itt: Somogyi ha bárhogyan máshogy dönt, gól, de ékké előrelépett középpályásunk ezúttal a magányos kapusba lőtt –, ennek ellenére folyamatos játék nem alakult ki, mindkét oldalon meglehetősen esetleges voltak a támadások. Az első félidő legutolsó momentuma is a BEAC-é volt: Papp szép szabadrúgása azonban a kapufán csattant.

A második félidőben (félig kényszerűségből) kissé átalakított védelemmel léptünk a gyepre, és ez némileg talán meg is zavart bennünket. Habár a labdabirtoklásban egyre növekvő fölényt szereztünk, a középpályás védekezésünk rendre csődöt mondott (sokszor a két csatár mellett a két szélső és a két középpályás sem ért vissza időben) és több veszélyes kontrát vezethettek a hazaiak – no, és egy ilyenből be is találtak. Legfiatalabbjuk, a balszélső addig forgolódott, mígnem gondolt egyet, és Nagy takarásából laposan kilőtte a hosszút; Kulcsár már csak tehetetlenül vetődhetett a pontos lövés után (1-0).  Ez legalább kicsit felpaprikázta a támadóinkat, és hát nem csak őket. Ita Banya egy szöglet után melegebb éghajlatra küldte a sporit, amiért villant a piros. Telt az idő, mínusz a söprögetőnk, nem úgy állt, hogy itt még pontot szerzünk, habár a háló egyre jobban törte az ellenfél hátát (feljegyzendő két szép távoli lövés, valamint Mészáros és Bitai tizenhatoson belüli kavargatása). És ha a jó játéknak nem is (az ugyanis nem nagyon volt), de legalább az akaratnak, nem sokkal az összecsapás vége előtt, bizony meglett a gyümölcse: Somogyi lövésébe Huszti belehátalt, a lecsorgót pedig Bitai a kapuba sodorta (1-1).

Abból az áhított hét pontból csak négy lett, de itt van a lehetőség, hogy akár még hatot szerezzünk melléjük az utolsó két fordulóban!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.