[jegyzőkönyv]
Tudósítónk: Helmle Péter
Ha már a tradíciókat felrúgó felkészülés nem sikerülhetett a megszokottra, legalább az előjelek legyenek jók – gondolhattuk többen is, midőn a karácsonyi hangulatot idéző hóesésben lejátszott, SZAC elleni utolsó edzőmeccsen (5-1 ide) az öltözőbe igyekeztünk. A mutatott játék és főként a lőtt gólok száma bizakodásra adhatott okot a MAFC elleni idénykezdetre.
A vasárnap délelőtti egyetemi örökrangadóra kihirdetett keretből azonban sajnos többen is hiányoztak: Flaskay és Fodor eltiltás, a szerencsére a télen mégiscsak nálunk maradó Kopi munkahelyi elfoglaltság, míg Katrus Tomi még nem egészen világos okok miatt. Így viszont hátsó alakzatunk megdöntötte a Milan által a 2007-es idényben felállított legidősebb védelem (Dida – Cafú, Costacurta, Maldini, Serginho) címét a Sziráki – Rumbold, Gloviczky, Helmle, Reider kvintettel. És ez még akkor is így van, ha a bemelegítés alatt megéreztem, hogy valami „titkos féreg foga rág”, s mivel a költővel ellentétben nem szándékozom a csatamezőn elesni, végül nem vállaltam a játékot (később fel is szökött a lázam), ám a helyemre ugró Bakival sem csökkent számottevően az átlagéletkor.
Talán mondanom se kell már, de a tavaszi idény első hazai meccsét természetesen albérletben, az immár második otthonunkká váló Siketek műfüvön kellett lejátszanunk. Bár, azt se tudom igazából, hogy egyáltalán van-e még otthonunk, hisz immáron az öltözőkért, szertárért is fizetnünk kell majd…
A pirosban pompázó blanconegrok mindenesetre vissza akartak vágni az őszi 0-1-ért, így harciasan futottak ki a kezdésre. Az első félidő változatos játékot hozott, bár azt nem állíthatnám, hogy a kapuk gyakran forogtak veszélyben. A vendégek egyáltalán nem alakítottak ki helyzetet, míg mi kétszer is mattolhattuk volna a műegyetemistákat: előbb Jakó gyönyörű indítása után Ricsi lépett ki, de kissé kifelé vette át a labdát, s így végül éles szögből mellé gurított, majd a félidő utolsó momentumaként Baki lőtt mellé egy szöglet utáni kavarodás lezárásaként.
A szünetben a nem túl meggyőző teljesítményt nyújtó Erdeit az edzettségi állapotát tekintve sötét ló, Papp váltotta, de legalább a Gáborokat illetően konstans maradt a csapat. Ettől persze a balszárny megélénkülését vártuk, de érdekes módon pont az ellenkezője történt, mert Papp Gabinak a két csapat hadrendjének megváltozása miatt sokszor a balhátvéd pozíciója jutott, s így viszont Ricsi elől nagyon egyedül maradt. A második játékrész talán teljes eseménytelenségben telt volna, ha a 61. percben az addig remekül teljesítő bíró el nem követett volna egy hatalmas hibát – természetesen a kárunkra. A félpályánál egy teljesen szabályos - persze tény, hogy nagyon kemény - becsúszás után a sípos ember Robit azonnal piros lappal büntette. A hibát ráadásul súlyosbítja, hogy mindezt mérlegelve, a végig reklamáló, meglehetősen gusztustalanul síró-pityogó, színházasdit játszó vendégek rábeszélésére tette, lévén tán egy perccel korábban valóban elnézett egy sárga lapot a mi Robinknak. A játék innentől kezdve a mi térfelünkre korlátozódott, és sajnos az emberelőny a 80. percben gólra is váltódott a MAFC egyetlen kialakított helyzete után. Ekkor ugyan a spori kiegyenlítette az emberhátrányunkat a gólöröm közben is hepciáskodó vendégjátékos kiállítása révén, de ez rajtunk már nem segített, a maradék időben nem tudtunk a kapu közelébe jutni.
A vereség sajnos nemcsak rossz idénykezdetet jelent, hanem a Siketek-pálya (és Glovi személyes) veretlenségi szériáját is lezárta. A mutatott játék nem lett volna rossz, a védekezéssel nem volt gond, de a támadások, főleg a második félidőben nagyon hiányoztak. Legközelebb két hét múlva lépünk gyepre (tényleg fűre!), addig talán megtaláljuk a góllövő cipőket, Miki újra játszhat, s talán az Agár (Katrus Tomi) is előkerül végre
