[jegyzőkönyv]

Tudósítónk: Hőrich Ádám Richárd

A mérkőzés előtti eligazításnál (és előtte) ismét elhangzottak a vezetőségi elvárások. Mindenki tudta, hogy megint egy "nagyon fontos" mérkőzés áll előttünk. A Csillagheggyel esedékes előtti négy mérkőzésen 8 pontot szerzett a csapat, így bizakodóan, de nem elbizakodva vártuk a szombat délutáni alsóházi rangadót. A kezdőcsapat maradt a szokásos és talán egyre jobban megszokott 4-2-3-1-es felállásnál. A kapuban természetesen - az ebben az idényben szinte már minden testrészével védő - Szira kapott helyet. A portás előtti falat jobbról Reider, Gloviczky, Fodor és Papp alkották. A rendkívül hasznos szűrők szerepébe Nizákot és Koplányit jelölte Szabó mester. A középpályát a Szabó -Jakobszen - Somogyi kereszthajó alkotta, az egycsatáros felállásban pedig Flaskay magányoskodhatott elöl. 

Az összecsapás hasonlóan kezdődött, mint az egy héttel korábbi csepeli derbi (ahogy Helmlének mondtam egy magánbeszélgetés során: Csepel-szigeteki mérkőzés): korai BEAC vezetéssel. A 3. percben Nizák kitűnő szögletét Koplányi fejelte le a földre, majd a lefelé tartó labdát még a levegőben Jakobszen, körülbelül 3 méterről, lőtte fel a léc alá. A BEAC-nál soha nem lehet tudni, hogy egy korai vezetés a csapat és a játék előnyére válik-e vagy sem. Ezen a szombaton sem tudtuk ezt megállapítani a kispadról, de reménykedtünk az eredményes befejezésben.

Ezután a Csillaghegy kissé átvette a mérkőzés irányítását, többet birtokolta a labdát és támadásokat is vezetgetett, a fegyelmezett és higgadt hazai védelem azonban nem engedett komoly helyzetet a vendégeknek. A fekete-fehér támadások sokszor szöglettel vagy bedobással értek véget, és úgy tűnt, Nizák sarokrúgásaival megzavarhatjuk az ellenfelet. Ezt bizonyította Gloviczky "csak ha kell a gól" Tamás ordító helyzete is, amikor egy élesen bevágódó szöglet után csupán centikkel maradt le a hosszún arról, hogy kapásból bepasszolja a labdát az igencsak mackósan átvánszorgó kapus mellett.

Egyébiránt a BEAC védelem tagjai kiváltképp kedvelnek feljárogatni pontrúgásoknál az ellenfél tizenhatosa közelébe, és onnan gólokat bólintani. Így érezte ezt Koplányi is a 30. perc környékén azon a szép esős-napos szombat délutánon. És ha már vette a fáradtságot, hogy feljöjjön, be is bólintotta (értsd, izomból megfejelte) Nizák ismét parádés, hosszúra tartó szögletét. Az erő-fejes a jobb kapufa mellett vágódott a hálóba, az ellen kapuvédője már nem ért át a másik oldalra. Sziráki a meccs utáni sörözgetés alkalmával kicsit bele is bonyolódott e gól kapusszemmel történő elemzésébe. Szerinte a vendégportás nem sasszézott át a hosszúra a tőle elvárható intenzitással és egyáltalán nem is lépett a labda felé. Persze azt soha nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha Kopi ugyanezt egy edzésen Szirának fejeli meg... A kispadon mindeközben Erdei csipkelődő pimaszsággal bírálta a csillaghegyi kapus kissé robusztus testalkatát és lomhaságát. Erre Gyurgyák a hozzá illő higgadtsággal csak ennyit mondott: "Tudod Gabi, ez egy olyan kapus, aki régen kapus volt, lehet, hogy jó is, de aztán idővel feljött rá egy kicsi." Erre már Erdei sem tudott mit kontrázni, így konstatálva a vélhető igazságot beleszürcsölt a kezéből elmaradhatatlan Active O2-be.

A második játékrész elején Szabó mester "elküldte a padot" melegíteni. Láthatóan jártak a fogaskerekek a még nem teljesen nyugodt hazai edző fejében. Ezt észrevették a cserék is, és még nagyobb melegítési fokozatra kapcsoltak. A térfélcsere utáni 10 percben egy elég kemény, harcos vendég-nyomásnak lehettek tanúi a Bogdánfy útra utcába látogatók. Hazai részről mindenki úgy érezhette, hogy a meccs ezen periódusában megfoghatott volna minket az ellenfél, ha akárcsak egyet is hibázott volna a még mindig masszív és fegyelmezett BEAC védelem - de ekkora szívességet nem tettek Glovi "gyermekei". Amikor már enyhülni látszott a csillaghegyi nyomás, a hazaiak is magukra találtak. Ezt szemléltette Jakobszen kiugrása az ellen térfelének közepén, melyből meg is indult a kapu felé, hirtelen szembe is találta magát a portással, önzetlenül tálalt a mellette robogó Flaskay elé, aki kicsit kisodródott helyzetből viszont eltörte a labdát, így a lassan a kapu felé tartó játékszert könnyedén levehették a vendég védők.

Ezt követően mindkét csapatnál beindult a cseregyár. Részünkről először Tóth váltotta Somogyit (56.p), majd Gyurgyák Szabót (62.p). A 72. percben Flaskay körülbelül egyperces leballagása (a sporit ez oly mértékben felidegesítette, hogy csatárunk után eredt, majd kb. 20 centiről a fülébe sípolt és egy közúti rendőrt is megszégyenítő karmozgásokkal és metakommunikációval invitálta Flaskayt az oldalvonal és a felező találkozásához) után Hőrich lett az "egy szem" csatár. A csere után fél perccel Papp húzott meg egy kimerítő sprintet a bal szélen, majd amikor a vendég védő a partvonal előtt keresztezett rá, balszélsőnk határozottabban csúszott a labdára, és így Hőrich elé pattant az, aki első labdaérintésre elhúzta a labdát a dőlésben lévő kapus mellett, majd fél méterről a hálóba passzolt. A csatár - ahogy azt belső BEAC-os forrásból megtudtuk - kicsit megkönnyebbült a régóta áhított gól után. Jakobszen a mérkőzés előtt már nem tudott más megoldást javasolni a csatár tavaszi góltalanságára, mint azt, hogy játsszon dorkóban, talán az meghozza a szerencsét. Erre azonban persze nem került sor.

A gól után Erdei váltotta az erőn felül teljesítő Jakobszent a 77. percben. Ezt követően a vendégek mintha feladták volna a mérkőzést, és elkezdtek "utazni" a BEAC játékosokra. Fél percen beül először Gyurgyákra csúsztak rá a labda elérésnek reménye nélkül, majd Hőrichre, aki törlesztett is. Kettős sárga. A mérkőzés vége felé közeledve jött a jól bevált, részben taktikai csere, Fodort Dr. Helmle váltotta (83.p). Az így már szinte biztos győzelmet Papp szemfüles gólja koronázta meg a 92. percben: a vendégek időközben középhátvédbe visszatolt csatára és kapusa közti félreértést követően szabadon továbbpattogó labdára csapott le, átemelte a kapus felett a játékszert, majd egy pattanás után, alig zavartatva magát bármilyen ellenállástól, az üres kapuba fejelt.

A meccs után mindenki fellélegezhetett, meglett a kötelező, és Dara nyugodt szívvel ajánlhatta fel meghívását egy-két sörre a meccs utáni koccintás alkalmával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.