2011.09.21. 17:19
Ferencvárosi FC - BEAC 1-0 (0-0)
Tudósítónk: Helmle Péter
Megálmodtam, sajnos. Persze a költő is megmondta, hogy az álmok nem hazudnak, de azért bizakodtam, hátha másként lesz. Az egygólos vereség azonban stimmelt. A szombat hajnali látomásban a bíró kegyetlenül elvezette a meccset, nem adott meg nekünk két szabályos gólt, volt egy jogtalan kiállítás, míg az ellenfelünk egy nevetséges büntetőből szerezte meg a győztes találatot. Ezzel szemben a valóságban a spori jól, sőt, ha objektíven nézem a történéseket, inkább nekünk kedvezve fújta a kilencven percet, egyáltalán nem ijedt meg az FFC szurkolói által keltett, olykor bizony félelmetes atmoszférától. Bár ezen a napon semmi nem emlékeztetett a februári kupameccs körítésére: sem a nézők, sem a kispad, sem a hazai játékosok. Ez egy sportszerű délután volt.
A szokatlanul meleg, már-már kánikulát idéző szeptemberi vasárnapon a kezdés után az FFC birtokolta többet a labdát, megpróbált hamar nyomást gyakorolni a BEAC játékosaira, de veszélytelen szögleteken kívül (ez egyébként egybecseng az FFC honlapján leírtakkal) ez másban nem mutatkozott. Az első negyedóra elteltével aztán enyhült a szorítás, és a világoskék mezes egyetemisták is fel-felbukkantak a hazai tizenhatos környékén, sőt, ezen az oldalon helyzeteket is feljegyezhettünk. Ricsi lekészített labdájából Jakó életerős, húszméteres lövését védte a hazai portás, majd az iménti feladó pepecselt el egy már-már ziccerenek nevezhető szituációt. Nem tudom, mi kell még ahhoz, hogy a vörös üstökű támadó végre lőjön is helyzetben a cselek helyett! Aztán Papp Dani bomba szabadrúgását hárította bravúrral az FFC kapusa, ám a kipattanónál tehetetlen volt – a Robi sérülése miatt csereként pályára lépő Mészáros Ábel viszont az üres kapu mellé belsőzött. Az első félidő úgy pergett le, hogy Szirának komolyabb védeni valója nem akadt.
Szünet után viszont a srácok mintha még a hűvösben maradtak volna, mert a zöld-fehérek kialakították első helyzetüket, ám a kilépő jobbszélső kissé kisodródva szerencsére a hosszú alsó mellé lőtt. Pár perccel később a Messinek becézett, s valóban, megjelenésében a zsenire emlékeztető középpályás egy bedobás után magányosan kezelte le a labdát az alapvonal közelében, és beadása után a hosszú oldalról visszafejelt labda üresen találta a hazaiak cserejátékosát, aki a kapu bal oldalába helyezett (1-0). Megpróbáltunk erősíteni, a cserék hoztak is némi színt a játékba, Erdei Gabi többször is veszélyesen futott el, de a befejezésekig vagy nem jutottunk el, vagy mint annyiszor eddig is, elpuskáztuk azokat. Előbb Jakó lőtt fölé tizennégy méterről, majd Ábel talán az első félideinél is nagyobb helyzetben lőtt újra mellé, de még én is megdicsőülhettem volna, ha Erdei lövés helyett beadást választ, mivel egyedül bóklásztam középen, az üres kapuval szemben. Végül Bitai Zoli szerezhetett volna még gólt, de ballábas lövését védte a jó napot kifogó hazai cerberus.
Maradt tehát az 1-0, s így egy olyan mérkőzésen maradtunk pont nélkül, ahol bizony a helyzetek alapján győznünk kellett volna. Sokadszorra bizonyosodott be, hogy nem szállítjuk a gólszerzési lehetőségeket futószalagon, ezért a kialakított ziccereinknél kötelező a tökéletes összpontosítás. Még azért is fájó az elszalasztott három pont, mert így már nem tudtunk ragadni az élmezőnyre.
Remélem, ezúttal álommentesen telik a péntek éjjel, vagy legalább egy sovány győzelemmel!
1 komment
Címkék: jegyzőkönyv vereség ferencvárosi fc
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
