Edzői értékelés: Végre újra látni lehetett a tüzet a csapatban. Az első két meccs álmossága után végre újra küzdöttünk. Egy jó csapat ellen tudtunk kétszer is vezetni, igaz, szerencsénk is volt, de a tizenegyesüknél pedig bizony nem volt szabálytalanság: összességében így igazságos a döntetlen. 
Ha pedig még egy kicsit jobban tudunk majd összpontosítani!...

JEGYZŐKÖNYV

Edzői értékelés: A múlt hetihez képest a mostani vereség azért is bosszantóbb, mert most jobban kijött: bizony fejben nem nagyon voltunk benne a meccsben. Enélkül viszont nem fogunk jó eredményt elérni.
Ellenfelünk viszont nagyon is elszánt volt, és át is robogott rajtunk. Sajnos igazi helyzetünk is alig akadt a meccsen. A hétvégén most már fel kell ébrednünk - és javítanunk kell! Sokkal, de sokkal több van bennünk! Hajrá BEAC II!

JEGYZŐKÖNYV

JEGYZŐKÖNYV

Edzői értékelés: Egy nagyon jó BÜSKÉ-vel találkoztunk ezen az estén, akik a játék minden elemében fölénk nőttek - velük szemben mi viszont nagyon nem voltunk a topon. Az első félidőben sajnos el is dőlt a meccs, ráadásul ebben a védekezésünk is jócskán az ellenfél segítségére volt. A pontosság mellett - ami bosszantóbb: - kissé a tűz is hiányzott belőlünk. Remélhetőleg a következő - hazai - meccsel le is tudjuk majd ezt az idény eleji formát!

JEGYZŐKÖNYV

JEGYZŐKÖNYV

Mint MLSZ-alapító az MLSZ-alapítóval mérte össze erejét csapatunk a MAFC gárdájával a Telki edzőközpontban tartott, remélhetően hagyományteremtő FociFesztivál keretében. (Részünkről) idénynyitó; amatőrcsapat számára megtisztelő, de egyben kissé talán feszélyező környezet; egyetemi rangadó – mindezek a körülmények végül egy igen jó kis meccset eredményeztek, ahol ráadásul visszavághattunk a Műegyetemiektől elszenvedett tavalyi két egygólos vereségért is. 

A nyáron távozókat újak – Papp Dániel, Gyenes Dávid –, illetve a második csapatból előhúzott ifjak – Bitai Zoltán, Gál Péter, Nagy Gábor – voltak hivatottak pótolni a hétvégén.

Képek: Halpern Bálint

A meccs rögtön MAFC-helyzettel, majd egy Hőrichhel szembeni, tizenhatoson belüli szabálytalansággal indult (a büntető elmaradt). Az első félórát összességében a BEAC uralta, helyzeteink, indításaink rendre veszélyesek voltak. Nizák sokadik szögletére aztán – kapushiba után – a hosszún Mészáros érkezett (1-0)! Védelmünk rossz felszabadítása után azonban kisvártatva a túloldalon is gól született (1-1), az első játékrész végéhez közeledve pedig bizony át is vette a MAFC a kezdeményezést.

A BEAC játékosainak fáradtsága fokozódott, a piros-feketék nyomása pedig ezzel összefüggésben egyre erőteljesebb lett a második félidőben – a végállomást azonban mindig Sziráki jelentette. Az ideiglenes szakvezetéssel megbízott Helmle csapatkapitány (helyettese a pályán ez alkalommal "babonából" nem Jakobszen, hanem Gloviczky) a középpályán és a támadósorban megejtett cseréi azonban tartották az életet a csapatban. Olyannyira, hogy tíz perccel a meccs vége előtt jött Bitai újabb próbálkozása, hogy gyorsaságát kihasználva betörjön a kapu elé – és ez alkalommal csak szabálytalanság árán tudták megállítani: büntető! Nizák, ahogy szokta, magabiztosan lőtt a kapuba a tizenegyespontról (2-1).

Soha rosszabb idénynyitót!
 

JEGYZŐKÖNYV

(KG)

Hol volt a 33-as pályája? Hát esetleg itt volt, egy telken, vagy a Tisza Kálmán téren, a Rókus kórház mellett, a Rákóczi úton, a Külső-Kerepesi úton, Gödöllőn, Kistarcsán; Kistarcsán nem, maradjunk Gödöllőnél; mindenhol volt a 33-as pályája. Mindenhol volt és sehol se volt. Mint ahogy az egész csapat elszállt, eltűnt, a dresszükkel, a klubszeretetükkel és Zsákkal együtt.

(Mándy Iván)

Volt egyszer egy csapat, hívták Budapesti Haladásnak, Tudományegyetemi MEFESZ-nek, Budapest DISZ FSE-nek, de leginkább BEAC-nak. Pályája is volt, hogyne lett volna, nem is egy, Pesten, de leginkább Budán. Játszottak boldogan a homokon (!), míg jöttek szigorú mérnökök, földmérők és munkások, elvették tőlük a grundot, kellett a hely a Skála Áruháznak. Mentek, mendegéltek, míg Pestre, a Népligetbe nem értek. Itt megállunk, mondta a csapatkapitány, miénk e föld, és kitűzte a partzászlókat. Pedig nem volt az övék, a Fradi edzőpályáján játszhattak albérletben, ámde füvön. Örömük nem tartott sokáig, jöttek más csapatok, kicsiny volt az albérlet, „budaiak Budára, mehettek a Dunába!”, kiűzték őket a ligetből. Nem szerették a Budai XI-et, egyetemi csapat, „egyemisták”, morogtak undorodva a bírók; „doktorok”, utálkoztak és rugdalóztak az ellenfelek.

Első edzés: augusztus 2., kedd, 17 óra (Bogdánfy),

utána csütörtök, majd kedd, csütörtök, kedd, csütörtök... ahogy lenni szokott.
Az edzőmeccsek szervezés alatt!

Habár többet birtokoltuk a labdát, - a kispályán jól összeszokott - ellenfelünk pontos kontráival nem tudtunk mit kezdeni: kezdetnek egy 5-2-es vereségbe futottunk bele. Ezt az első meccset leszámítva - tehát a további öt összecsapásunkon - viszont tulajdonképpen minden összejött. Az a rossz játék, és a nagyarányú vereség sajnos azonban azt jelentette, hogy a vigaszágra kerültünk; ugyanis habár megnyertük a két következő összecsapásunkat, a körbeverés miatt (rosszabb gólkülönbséggel) csupán harmadikok lettünk az A csoportban. A továbbiakban a négy csoport 3-4. helyezettjeivel harcolhattunk a bajnokság 9. pozíciójáért. 
 

 
  

Tudósítónk - Összegzőnk: Helmle Péter

Mielőtt a szokásos szezonvégi összegzésbe kezdenénk, muszáj visszatekinteni az utolsó két forduló eseményeire, meccseire, mert akár az én szemszögemből közelítünk, akár objektív mércét állítunk fel, ugyanoda jutunk: ez a három meccs (nem hülyültem meg, a „kettő” utolsó és az „egy” két utolsó derbije kerül fókuszba), amiről szó lesz, hű tükre a BEAC egész éves teljesítményének.

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]
 

A szezon egyik legragyogóbb teljesítményét várhatóan és remélhetőleg majd az év végi összegzésben megénekli csapatkapitányunk-krónikásunk! - A szerk.