A korábbi nagy sikerre való tekintettel álljon itt dr. Helmle újabb írása, ezúttal a Budapest Kupa második fordulójának mérkőzéséről!

2008. 09. 24., 17 óra, Bp., XI. Bogdánfy u.

Összeállítás: Jakobszen – Gloviczky, Helmle, Legény (Kartalik), Farkas – Nagy D., Éri, Reider (Molnár), Katrus (Ita), Erdei (Szekeres) – Flaskay

Gólok: Flaskay (3, egyet 11-esből), Katrus, Helmle, Éri, Gloviczky
Sárga lap: Nagy D.

A kupa második fordulóját újabb gólzáporos győzelemmel abszolváltuk, ezúttal idegenként - hazai környezetben. A sok gól talán meghozhatja az eredményesebb helyzetkihasználást, ámbár aki látta e derbit, lehet, mégis másként gondolkozik. Sérült legendánk, Jakobszen viszont igen biztatóan mozgott a kapuban. De nézzük a részleteket…

Az idő végre kegyeibe fogadott bennünket ezen a szerda délután, így újra rövidujjú mezben pompázhattunk a szentélyben. A pályaválasztó a „jónevű” (még sosem hallottam róluk) Marketingesek volt, a rosszabbnál rosszabb játékszereket mégis mi adtuk az egész meccsen. Jó hangulatban, amolyan barátságos kelenes-zenélős retro fílingben kezdtük a mérkőzést, Jakobszennel a kapuban. Tóth sérülése és Kulcsár munkahelyi elfoglaltsága miatt kellett vészkapus után néznünk, de aki most meglepődik a személyen, ne tegye! Jakó már legalább két meccsen védte a BEAC hálóját, az egyik ráadásul egy BLSZ I. osztályú rangadó volt! Nem ő tehetett róla, hogy viszonylag hamar a hálónkban táncolt a laszti. A sporttárs viszont annál inkább, mert egy bazi nagy lest nézett el hamarjában, ráadásul mindjárt ketten voltak védővonalunknál előrébb (1-0). Pár perc múlva viszont Katrus betestelte Nagy D. remek ütemű beadását (1-1), majd Flaskay magabiztosan étékesítette a szélvészgyors Katrus felökleléséért megítélt jogos büntetőt (1-2). Az ezt követő negyedórában viszont amit lehet, azt elpuskázta a BEAC. Flaskay ballal a jobb kapufa, Éri jobbal a bal oldali vas mellé gurított, Legény a kapusba, Katrus a portás mellett elhúzva, de kissé kisodródva – hogy a sorminta teljes legyen – az oldalhálóba lőtt. Az összes helyzet amolyan edzésszituáció volt, vagyis egy az egyben vihették a támadók a rettegő hálóőrre a labdát. Helmle pedig egy szöglet után fejelt az égbe egy remek beívelést. Hogy mégis megnyugtató előnnyel mehettünk a kispadhoz, egy újabb szögletnek, no és a jókor érkező Helmlének köszönhető. A védők előzékenyen engedték, hogy a lehulló labdát a középhátvéd jobb belsővel (valójában a sípcsontvédő tájéka volt) a rövid felsőbe lője (1-3). Említsük még meg az első játékrész szemet gyönyörködtető pillanatát: az ellenfél csatára úgy 14 méterről lőtt laposan, félerősen a hosszú sarok felé, ám Jakobszen hosszas gondolkodás után, másodpercek alatt ledőlt (legördült?), majd amikor már mindenki gólt látott, egy villámgyors paskolással szögletre mentett. Amilyen lassú volt a vetődés (nyilván nem akarta megütni magát – érthető), olyan gyors a kézmozdulat.

A második félidőben talán kevesebb ordító ziccer adódott a BEAC előtt (na Flaskay, Ita, Éri és Nagy D. azért mesélhetne!), a különbség mégis szépen hízott: Éri életerős kapáslövéssel volt eredményes (1-4); Flaskay ezúttal elhibázta a Molnár megsimogatása után megadott büntetőt, de a kipattanót már betessékelte (1-5); majd egy szem csatárunk végre értékesítette harmadik ziccerét, a kapus szeme közé, de a kapu közepébe döngölve a játékszert (1-6). Itt az ellenfél egy gyors kontra végén a jobbösszekötő helyéről másodszor mattolta a BEAC védelmét. A remek lövés a hálótartó vason csattant (2-6). Itt megjegyezném, hogy a Marketingesek bár kiszúrták, hogy nem igazi portás áll a BEAC kapujában, és szinte mindenhonnan lőttek, gyakorta még középkezdésből is (volt rá alkalmuk, hogy gyakorolják), a második játékrészre teljesen hitehagyottá váltak az önbizalomtól duzzadó Jakobszen láttán. Az utolsó pillanatokban a csatársorba húzódó Gloviczky mintaszerűen lőtt úgy 15 méterről a hosszúba (2-7), hogy utána jellegzetes magánshow-ját újra előadja: „Na itt van, ba…átok meg, így kell gólt lőni, sok ügyetlen!” Ezt a magvas mondatot már feljegyezhette a mérkőzésekre először kilátogató kis Glovi is. Jakó még mintaszerű labdafelszedéssel hárította a középkezdést (ez volt a legveszedelmesebb kísérlet, ha nem szólok neki a tizenhatos vonalán történő terefere végén, még nagyobb gondot is okozhatott volna a próbálkozás), aztán a spori beszüntette a küzdelmet.

Hasonló folytatást várunk a hétvégén mindkét csapatunktól!

Egy szó mint száz: reszkessenek a budapesti "nagycsapatok" - jön a BEAC! (Apropó, mikor mentünk utoljára két kört a kupában?...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.