BLSZ I/B., 2009/2010, 3. forduló
2009. szeptember 6., vasárnap, 16:00
X. ker., Fehér út

Tóth
Gloviczky, Helmle, Nizák
Szabó Z. (Szabó L.)
Katrus, Molnár, Újvári (Reider), Hörcsöki
Rumbold Á. (Éri), Rapcsák (Markovits)

„Hamisítatlan idény eleji mérkőzés kerekedett ki a Fehér úti katlanban megrendezett találkozóból, ami egyben a vendég blanconegrok számára az első tavaszi játéknapot jelentette” – írtam mindezt március idusán. Cseréljük ki a „tavaszt” „őszre”, és nagyjából helyben vagyunk, még a pontosztozkodás is stimmel.   Azzal a megkötéssel, hogy az idény eleji formát – az eredmény és a hatásosnak bizonyult küzdés ellenére – inkább sajnos a vendégek hozták (valamint, hogy a most éppen sárga-feketében virító egyetemi gárda egyre kevésbé illethető a „blanconegro” kifejezéssel…).

A masszívnak tűnő MAC az első húsz percet kettő nullal zárta, két szép góllal (ugyanaz a csatár lőtt kétszer a hosszúba, védhetetlenül), meglehetős könnyedséggel, még akkor is, ha „majdnem-helyzetek” a hazaiak kapujánál is adódtak, már az első percekben is.

Szerencsénkre a lendület és az átütőerő fél óra után a vendéglátóknál is alábbhagyott, innen mindkét csapat inkább csak kereste a játékát. A vendégeknél Molnár egy-egy megiramodása jelentett olykor veszélyt, majd, kisvártatva – nagyrészt a semmiből – gólt! A középpályás a büntetőterületre betörve Rapcsák elé tálalt, aki – a felkészülési időszak megannyi helyzetével ellentétben – most, amikor igazán kellett, nem hibázott, laposan a hosszúba helyezte a labdát (2-1).

A második félidőben sem kellett a tudósítónak sokszor tollat ragadnia, hogy feljegyezze a történéseket, a játék nem túl magas színvonalon csordogált tovább. Aztán jött megint csak Molnár: jobboldali középre gurítására a csereként beálló Szabó László érkezett a hosszún, ahol a rutinos középpályásnak már nem volt nehéz dolga, a kapuson túlcsorgó labdát kellett csupán az üres kapuba helyeznie (2-2). Feljegyzendő még, hogy az utolsó percekre a hazaiak elvesztették a csapatkapitányukat (a bírónak szólt oda a hátvéd keresetlenül, villant is a piros), majd két nagyon rossz ítélet borzolta még a kedélyeket (egyszer ide, egyszer oda nézte el a spori), a vendégek azonban nem tudtak élni az emberelőnnyel. Ha summázni kell az „egy” első meccsét: az eredmény, főleg a látottak alapján, nem rossz, a küzdés dicsérendő, a játékban viszont jócskán van még mit fejlődnünk.
   

Az idény első percei

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.