[jegyzőkönyv]

 
Tudósítónk: Helmle Péter

A „kettő” bravúros pontszerzése után – ej, mekkora bomba volt az, Geri! – az első csapaton volt a sor, hogy hazai környezetben végre megszerezze az új évad első győzelmét. A szombatra ígért délutáni esőzéseknek szerencsére csak az előszele érkezett meg egyelőre, viszont a múlt heti Műegyetemi „szpartakiád” így is kellemesen tönkrevágta a soha nem látott, nyárvégi fűminőséget. De legalább otthon érezhettük magunkat újra: kopogós talaj és libalegelő. A tavaszi monszunok folytatásaként megint nem játszhattunk már vagy két hete, leszámítva némi hétközi elmaradt bajnoki és kupamérkőzéseket, de így is kellően meccséhesnek mondhattuk magunkat. Újra a Ricsi által hozott piros mezben feszültek a kivonuló blanconegrok, jóllehet ezúttal már csak öltözői szavazás után esett a választás a szokatlan színösszetételre.

A lassan már védjeggyé váló álmos kezdés ellenére – a MAC az első percekben szögletekből és bedobásokból nyomott – hamar vezetést szerezhettünk volna, ha a sporttárs Flaskay egyértelmű buktatásánál a tizenegyespontra mutat. Hogy miért nem látta a nyilvánvaló szabálytalanságot, hiszen jól helyezkedett, közel volt, rejtély marad. De ha nem látta Miki támaszkodó lábának eltrafálását, akkor vak, ezért nem alkalmas a szerepére, ha meg látta és nem merte befújni… Ettől persze még nem kellett volna folytatni lagymatag produkciónkat, amit tetézett az újabb, bohózatba illő jelenetsor végén kapott gólunk. A nagy bedobás átszállt a felugró csatár és a védők feje felett, Kopi belekaszált az ötösön, de a labda épp felbőrözte a lassan reagáló hazai centerhalfot (vagyis engem), a nyurga vendégtámadó pedig az alapvonal közeléből a rövidet záró Szira mellett a hosszúba „törte” a lasztit (0-1). A félidő hátralévő részében említésre méltó esemény sem itt, sem ott nem nagyon történt, bár a kényszerű csere miatt korán beálló Hőrich mutatós elfutása után a belőtt labdára métereket csúszó Flaskay még veszélyt is okozhatott volna, ha a sípos ember nem fújt volna közbe. Csak ő tudta, hogy miért…

A szünetben Szabó mester alapos fejmosásban részesítette a hazaiakat, s ez szerencsére hamar megtette hatását. A második negyvenöt percben egyre-másra alakultak ki a helyzetek a MAC-Népstadion kapuja előtt, de az irányzékkal, és leginkább a szerencsével továbbra is hadilábon álltak az egyetemisták. Hőrich kétszer villant: előbb egy elfutás után cselezett vissza jól, de eltévesztette a hosszú felsőt, majd Katrust indította pontosan, a szélső azonban nagy helyzetből fölé-mellé bombázott. Nemsokkal később az erőszakos Éri lépett ki a védők közül, a kifutó portás felett átemelte a labdát, és amikor már mindenki gólt kiáltott, a betonszerű talajról a labda a felső kapufára pattant, a visszafutó védő pedig szögletre mentett. A vendégek kontrái olykor persze veszedelmesek voltak, Szira kétszer is bravúrral hárított (egyszer fejjel, hogy a csatár önbizalma egyszer s mindenkorra elszálljon). Aztán szögletből Kopi bólintott atomerősen - a felsőlécre persze, csakhogy érezzük: a szerencse ma még nem fogja meg kezünket. Végül a sokadik MAC-kontra, a már lesre apelláló hazai védelem mellett, célba ért, s ezzel a meccs el is dőlt (0-2).

Hiába játszottunk meggyőzően a második félidőben, gólt talán másnap estig se szereztünk volna, anélkül pedig nehéz nyerni. Így sajnos maradtunk a tabella legalján, egyelőre győzelem nélkül.

Az öltözőben aztán Áron remek kis csapatépítő tréninget talált ki (Kopi, nekem is ez jutott eszembe még akkor), midőn bezárt szekrényének kulcs hiányában történő kinyitásával tesztelte a még jelenlévőket. Miután a konzervnyitós módszer csődöt mondott, a kihegyezett szögletzászlós feszítés Kopi kézierejével kombinálva meggyőzte a lakatot az emberi elme felsőbbrendűségéről. Áron feltevése egyébként az volt, hogy kulcskarikájáról valaki lelopta a kulcsokat, majd távozott. Nem kellett Hercule Poirot-nak lenni ahhoz, hogy belássuk, ez a teória kissé nyakatekert, pláne, hogy később nadrágzsebemben megleltem az ominózus kulcsokat is. Kopi persze így is kiérdemelte a nap embere címet. Hát még ha az a fejes is bemegy…
 

[jegyzőkönyv]

A tabella élén álló vendégek ellen Gyurgyák mester egy kissé biztonságosabbá tett védekezéssel (söprögetővel, két védővel, két szűrővel) és egyetlen csatárral küldte föl az övéit, akikre a múltheti, jól játszó Soroksár után tehát újra nagy feladat várt. A mérkőzés eleje igazolta is a várakozásokat, a bordó-feketék jobban kombináltak, többet is birtokolták a labdát; a félidő 0-0-jához viszont hozzátartozik, hogy a legnagyobb helyzet Nagy Gábor "Huszti" előtt adódott: emelése minden bizonnyal csak a kapu előtti terület kopása miatt pattant milliméterekkel a léc fölé - a vendégek nagyon hasonló (egyben szintén legnagyobb) lehetőségénél a csatár jócskán kapu fölé ívelt.

[jegyzőkönyv]
 

Mivel a hétvégi bajnoki megint elmaradt, éppen egy hét után lépett újra pályára az egyetemiek első csapata; ez alkalommal az előző fordulót nagyarányú győzelemmel letudó, blasz-kettes Vasútépítő volt az ellenfél a Fradi-meccset követően, a Sportmaxon a Budapest Kupa második fordulójában.

Az újfent nagyot küzdő Éri hamar vezetést szerzett, majd ugyanő meg is duplázta a BEAC előnyét. Törekvés az ellenfélben is volt (bocsánat), hogy gólt szerezzen, de - az egész meccsre jellemzően - igazán nagy gólhelyzetet nem tudtak kialakítani a "hazaiak", egy-egy alkalommal (amikor kellett, akkor) pedig Sziráki a helyén volt. Az első félidő  legnagyobb helyzete (Éri, majd Erdei próbálkozhatott) is a pályaválasztók kapuja előtt alakult ki.

A második félidőben a beacisták nagy örömére a másfél év után visszatérő Hőrich két találat jegyezhettük föl - egyszer a tizenhatoson belül volt szemfüles, majd egy kisebb kapusbaki után jó negyvenről guríthatott az üres kapuba. Találatai - a másik nagy öröm, végre! - a balhátvédben (jól) vitézkedő Tóth szabadrúgásgólját fogták közre.
 

[jegyzőkönyv]

Pestszentimre - BEAC, szombat, 16:00, Pestszentimrei Sporttelep
BEAC I: Sziráki András, Rumbold Ákos, Helmle Péter, Koplányi Gábor, Tóth György, Katrus Tamás, Jakobszen Tamás, Reider Róbert, Szabó László, Flaskay Miklós, Éri Fülöp, Rapcsák Benjámin, Magdics Sándor, Molnár Máté, Hőrich Ádám Richárd, Hörcsöki Áron, Gloviczky Tamás

 
AFC Soroksár - BEAC II, szombat, 19:00, Siketek Sporttelep
BEAC II:  Máté Péter, Németh Ábel, Smulovics András, Gál Péter, Nizák Jenő, Somogyi Miklós, Nagy Gábor Imre, Fodor Csaba, Bányai Milán Dániel, Bitai Zoltán, Gyurgyák János, Erdei Gábor, Mészáros Ábel, Németh Richárd, Kovács Gergely, Szabó L. Zsolt, Szabó Arnold, Vinczellér János

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]
 

Az első negyedóra a Zrínyié volt, fölényük (egy hazai fűcsomó segítségével) góllá is érett; a játék további részében azonban a hazaiak dominanciája volt a jellemző. Flaskay a második félidőben kétszer be is talált - úgy tűnt, a balnconegrok (az utóbbi két évvel ellentétben, végre) győzelemmel kezdhetik a szezont. A szerencse azonban a mérkőzés legvégén is a vendégekkel volt: egy szöglet utáni kavarodást követően a tavalyi szezon legjobbjáról, Koplányiról saját kapujába pattant a labda. Közvetlenül ezután a spori be is rekesztette a találkozót.
 

• Augusztus 7. (szombat), 9:00, SportMax: Unione FC - BEAC (4x30 perc)
• Augusztus 14. (szombat), 9:00, SportMax: Unione FC - BEAC (4x30 perc)
• Augusztus 17. (kedd), 17:30, Bogdánfy u.: BEAC - Erzsébet SK

Első edzés: július 27., kedd, 17:00, Bogdánfy
(rákövetkező keddtől edzések a megszokott rend szerint)

***

Július 29., csütörtöktől
edzőtábor Csopakon, a következő tervezett programmal:
 

• Csütörtökön délután edzés a strandon.
  (Vacsora a táborban.)
   
• Pénteken délelőtt 10-től edzés, délután edzőmeccsek (4x30 perc) utána közös étkezés, duhajkodás.
  (Reggeli, ebéd a táborban.)
   
• Szombaton délelőtt edzés fűvön, délután edzés a strandon.
  (Reggeli, ebéd, vacsora a táborban.)
   
• Vasárnap edzőmeccs 10-kor Alsóőrsön, utána strand vagy hazaindulás.
  (Reggeli a táborban.)
   

Addig is mindenki - aki még nem tette meg - írja meg a hajra.beac-ra, hogy pontosan mikor érkezik és meddig marad, és hogy mikor kér a tábori kosztból.

No, és felkészülésnek mindenki hallgassa a számot, amire az Iniestáék melegítenek.
 

[Grund 1986 FC – BEAC, BEAC – Pestszentimrei SK, BEAC II – Újpesti Haladás FK]
  

Tudósítónk-összegzőnk: Helmle Péter

Mindenképpen valami hosszú, jelen esetben az utolsó három meccset felölelő hőskölteményre gondoltam e kissé, vagy talán nagyon is hektikus, de a BEAC életében minden kétséget kizáróan rendhagyó, az állóvizet felkavaró szezon végére. Tavaly augusztusban, magunk mögött hagyva a sokszor szép, ám a vége felé talán kissé fásulttá váló Glovi-érát, még a média figyelmét is magunkra irányítva, a volt szövetségi kapitánnyal, Várhidi Péterrel, és edzőtáborral kezdtük a felkészülést a Balaton déli partján. A hangulat remek volt, végre egy csapat tehetséges fiatallal (a BEAC Juniorból), és néhány egyetemistával kiegészülve, felfrissülve vághattunk neki a pontvadászatnak. Az őszi szezon mindezek ellenére csalódást keltően zárult, bár sem pontszámban (mégha kevés is volt), sem helyezésben nem voltunk messze a középmezőnytől. A BEAC II. mindeközben a sérült Flaskay Miki irányításával a tét nélküli tartalék bajnokságot a BLSZ III-ra cserélve vitézkedett, két meccset leszámítva, reménykeltően.

A sok-sok, olykor sajnos személyeskedésbe torkolló vitát is hozó téli holtszezon után a tavaszt mindkét csapatunk új edzővel köszöntötte. Az „egy” Szabó Andrással (hiába, ha egy üzlet beindul, már csak pro licenszes tréner aspirálhat a padra), a „kettő” mindnyájunk nagy örömére egy igazi visszatérővel, Gyurgyák Janival a fedélzeten indult a bajnokság második felébe.