KEDVES BEACISTÁK!

Úgy tűnik, volna lehetőség július 29., csütörtöktől (vagy 30., péntektől) - azaz az első edzés-hét végén - négynapos, csopaki szállás (ifjúsági tábor) bérlésére.
(Focizni Alsóörsre ingáznánk.)
Fejenként mindez 1650 Ft/éj, plusz 2050 Ft a napi háromszori étkezés (plusz néhány száz forintos üdülési adó van, ugyebár).

Aki tud és akar jönni, villámgyorsan írjon ide a kommentek közé, vagy a hajra.beac@gmail.com-címre! 

[jegyzőkönyv]

A szerkesztőség nagyon reméli, hogy ez a mérkőzés nem marad tudósítás nélkül. A jegyzőkönyv és az elmondások alapján egy kisebb thriller játszódhatott le vasárnap délelőtt a Tábor utcában. (Ahol - ne feledjük! - este pedig az első csapat diadalmaskodott egy utolsó percben szerzett találattal.) Elvégre hatpontos hétvégénk (ráadásul idegenben!, ráadásul ugyanazon pályán!!) sincs oly nagyon sűrűn...

[jegyzőkönyv]
 

Tudósítónk: Gloviczky Tamás

Azért bátorkodtam számítógép-billentyűt ragadni, mert hosszú idő után a kispadon találtam magam és innen azért jobban lehet követni a mérkőzést, mint a jobbhátvéd posztjáról, 10x60 m vágta után, amivel fel-le robotolok a jobb szélen.

Az első igazán meleg nyári délután csaptunk össze a mindig nagy csatát hozó „Duna Skárpi” csapatával. Az őszi megtévesztő mélyrepülés után a Duna külföldről igazolt néhány kimagasló képességű játékost, akikkel oly nagymértékben megkezdték a pontgyűjtést, hogy már-már mi is megremegtünk, hiszen egy esetleges vereség után egészen a fenekünkben lettek volna. Ezzel – a meccs végeredményéről még nem tudóknak – már el is árultam, hogy bizony megvillant a BEAC szív ezen a délutánon.

A mester az utóbbi mérkőzések hektikus játéka láttán a Tóth – Magdics (Sanyikám, azért egy pár évet még várjál! – a szerző megjegyzése), Koplányi, Helmle, Rumbold Á. – Katrus, Jakobszen, Reider, Hörcsöki – Papp – Éri tizenegynek szavazott bizalmat. A süllyesztőből előkerült mágnestáblán levezetett taktikai variáció szerint a felállásunk 4-4-2, 4-2-3-1, 4-5-1 egyfajta keveréke, ill. folyamatos változtatása volt. Már az első perctől lehetett látni, hogy az eddigieknél egy jóval elszántabb BEAC lépett pályára. Fegyelmezett egyéni és csapatvédekezés, illetve a megszerzett labdákkal való tudatos építkezés jellemezte a csapatot az első félidőben. (Reider és Papp sporttársak dicséretére legyen mondva, hogy a tavaszi szezonban többször is mutatott öncélú, a kispadon infarktus közeli állapotot előidéző játékuk helyett bátran, önzetlenül, már-már egészen jól játszva oldották meg feladatukat.) És ekkor – mint derült égből a villámcsapás – büntetőt ítélt ellenünk (az egyébként egész tűrhetően vezető) játékvezető. Kapitányunk még fénykorában (amikor a mozdulatgyorsasága a többszöröse volt a mostaninak) sem tudta volna elkapni az egyébként leszorított kezét a labda elől. Így hát következett a már-már szokásosan, ellenünk, kezezésért megítélt (lásd a múltból: Ita Bálint, Rumbold Ákos, stb.) büntető. 1-0, oda.

A csapat azonban nem esett össze (köszönhetően a Mester kispad mellőli folyamatos buzdításának is). Egy negyedórával később Katrus Tomit – többedszeri előretörése és mesteri csele után – végre felrúgták a tizenhatoson belül és a bíró végre észre is vette és végre be is fújta a büntetőt, amit a mi tízesünk, Szabó Laci higgadtan, már-már profikra emlékeztető módon, a bal felső sarokba helyezett (kicsit hiányoltam a labda vinkliben maradását, de azért gyönyörű „tizi” volt). Jól jött a lelkünknek ez a gól a szünet előtt.

A második félidőben tovább szövögettük támadásainkat, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítanunk. És ekkor – a semmiből – egy, a tizenhatosunkra betett labdával az ellenfél egyik – eddig jól semlegesített – csatára lefordult, lőtt… és már sokan gólt kiáltottak az újpesti katlanban váratlanul nagy számban megjelent nézőközönség soraiból, amikor is Tóth Tomi tizenöt centiméterrel megnyújtotta amúgy sem rövid alsó végtagját és kipiszkálta a gólba tartó bőrt; a kipattanót pedig végül Kopi rúgta a vonalon kívülre. Már-már mindenki elkönyvelte a küzdelmes ikszet (bár a Mester még Flaskayt is bevetette a győzelem reményében), és időhúzás céljából majdnem e cikk szerzője is pályára lépett, amikor a jobb fedezet posztjáról elvégzett BEAC-szabadrúgás után a pettyes átszállt a védők feje fölött, némi kavarodás után pedig Füli három centiről a gólvonal mögé juttatta azt. A következő pillanatban kilenc játékos ugrott a gólszerző nyakába, talán csak a kapusunk nem ért át az ellenfél kapujához. És mikor már tényleg minden adott volt ahhoz, hogy időhúzás céljából pályára lépjek, az ellenfél által megfélemlített játékvezető lefújta a találkozót.

Az egész csapat az utolsó leheletéig küzdött ezen az izzasztó délutánon (többen kértek cserét már a 70. percben, fáradtságra hivatkozva) és megérdemelten gyűjtötte be a három pontot, amivel – a hátralévő meccseken történő jó szereplés esetén – még a nyolcadik helyre is odaérhetünk.
 

Mint már bizonyára mindenki tudja, utolsó forduló: június 12., szombat; az első csapat 11-től, a második csapat 18 órától játszik, otthon. Közte Szecska, vb (Dél-Korea - Görögország, Argentína - Nigéria, Anglia - USA), kinek mi.

A bankett aznap 20:30-tól a Szeparéban lesz, ennek önköltsége 2.000 Ft, amiben az étel foglaltatik benne (azaz az italokat mindenki külön fizeti). Szóval kaja, pia, díjkiosztás, vészterhes jókedv.

Néhány nagyon fontos ügy ezen kívül az utolsó hétre:

• Aki óhajt, szavazzon a szezon legjobbjaira!

• Minden elmaradást (június, május, április, elmaradt nevezési díjak!!, stb...) tessék befizetni a héten! (Akinek elmaradása van, nem fogjuk tudni kiváltani a játékengedélyét.)
  

• Ezen kívül a jövő évi nevezés plusz egyhavi tagdíj!
  

  
  Kedd, csütörtök: edzés, szerda: Grund - BEAC, aztán szombaton találkozunk!

Üdv,

A szerk.

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]


Utólagos engedelmével idemásolom Flaskay sporttárs egy előző bejegyzéshez írt kommentjét:

"hallo srácok!!!

hallom 1-1 lett az MTK ellen és nagy az elkeseredés...
Nincs miért egyrészt csak 3 pont a hátrány a feljutást érő 3. helyezettől, másrészt már csak két "könnyűnek" igérkező meccs van hárta remélem 6  megszerzett ponttal, az elöttünk álló csapatoknak csak nehéz meccseik vannak, sőt egymással is játszanak, tehát nagyon könnyen előfordulhat, h pontokat veszítenek.
Csak a tisztánlátás kedvéért:

MTK 45
Kormányőr 44
Gamma 42
Beac  39 (+ 3 a Hungaro meccs)

ezen kívül:
25.ford.:MTK - Kormányőr
        Újpesti Haladás - Gamma
        BEAC - Hangos SE
26.ford.:Zuglói Kinizsi - MTK
        Kormányőr - Maximo
        Gamma - Futbalféria
        BEAC - Újpesti Haladás
Szóval egy szó mint száz, semmi nincs veszve csak most már nem a saját kezünkben vagyunk. Megkérek mindenkit,h ne lógassa az orrát, és ezt elsősorban a "mesternek" szántam. Hallom azt ígérte, h akik kevesebbet játszottak eddig, most majd lehetőséget kapnak. Én elnézést kérek mindenkitől aki úgy érzi, h ezzel megbántom, de amíg van egy pici sansz is, én a kezdő csapatot játszatnám. Mindent bele!
HAJRÁ, BEAC!!!"

Kedves Blog-olvasók, Szakvezetőink, Játékosaink, Szurkolóink!


Közeleg a szezon vége, az összegzés ideje. A csapataink - bár még harcban állnak - lassan elfoglalják végső helyüket a tabellán. Itt az idő, hogy döntés szülessen: ki volt a 2009/2010-es bajnokságban a BEAC I, illetve a BEAC II legjobbja! E becses cím ahhoz a játékosunkhoz fog kerülni, akit Ti megszavaztok!

Kérlek Titeket, küldjetek egy e-mailt névvel a hajra.beac@gmail.com címre, amiben megnevezitek azt a 3-3 játékost (sorrendben), akit külön-külön a két csapatban a legjobbnak gondoltok a most futó idényben mutatott teljesítménye alapján. Az első helyen említett név 3, a másodikon említett 2, a harmadik 1 pontot kap.

Minderre június 9., szerda éjfélig van lehetőségetek. A szavazás végeredményére a banketten - az utolsó mérkőzést követően, szombaton, ünnepélyes díjátadó keretében - derül fény.

Nosza, induljon hát a szavazás!

Üdv,
Geri - a szerk.

[jegyzőkönyv]

Szabó vezetőedző több helyen is változtatott az előző (a hazaiak szempontjából szörnyű játékot hozó) mérkőzéshez képest, hol kényszerűségből, hol taktikai megfontolásból. Reider és Gloviczky nem állhatott a csapat rendelkezésére, a kettőből Magdics és Nagy viszont játékra jelentkezett, Papp visszatért, ezúttal a középpályára; a csatársorból Rapcsák és Flaskay nevével pedig ezen a délutánon csak a cserék között találkozhattunk.

Ha az Építőkkel szembeni legutóbbi mérkőzések mérlegét vettük, és következtetni kívántunk a tendenciából (az utolsó három összecsapás sorrendben, a BEAC szempontjából: nagy vereség, döntetlen, bravúros győzelem), a statisztika és a BEAC szerelmesei talán jó eséllyel reménykedhettek egy nagyon jó eredményben. Arra ugyanakkor, hogy ritkán látható nagy különbséggel (emlékszik valaki ilyenre?) nyernek a hazaiak, minden bizonnyal senki sem számított.

A meccs pikantériáját adta, hogy éppen a kormányzati stafétabot átadásának napján Bajnai ex-miniszterelnök is tiszteletét tette az Építők kapujában – az egy félidő alatt kapott három gólra persze bizonyosan nem fog örömmel emlékezni.

Szóval amennyire nem ment hétközben, annyira klappolt minden a hétvégén. Tóth Tomi amikor kellett, mindig a helyén volt, magabiztosan csípett el minden labdát. A védelemben Koplányi hozta a tőle megszokottat, Magdics jó helyettesítőnek bizonyult a jobbhátvéd posztján, Ita gólt is szerzett (a harmadik, tulajdonképpen mindent eldöntőt, egy szöglet utáni kavarodást követően, nem sokkal a szünet előtt); Szabó sokat küzdött, szép gólpasszt adott a szintén harcos Érinek (második gól); Jakobszen tetszetős fejessel adta meg az alaphangot a 24. percben, Tóth Gyuri szöglete után. A második félidő elején a 43-as hátvédje büntetőt hibázott, ami után újra a hazaiak kezébe került a játék irányítása; a csereként beállt Rapcsák és Flaskay vagy féltucatszor került helyzetbe – és végre mindketten újra eredményesek is tudtak lenni (előbbi csatárunk góljánál dicséret illeti a gólpasszt jegyző Nagyot). A pontot az i-re a magát a játékba nagy elánnal vető Hörcsöki tette fel: labdát szerzett a saját tizenhatosánál, Flaskayhoz passzolt, majd a visszakapott kiugratással egészen a kapuig gyalogolt.

Az Építőknek – ahogyan írják – egy kisebb Irapuato, a BEAC-nak az Újbuda elleni meccset követő gödörből való látványos kilábalás volt ez a délután.

[jegyzőkönyv]

„Geri, erről a meccsről éppen elég lesz a te öt bővített mondatos írásod”, mondta maga elé a mérkőzést a kispadról néző, eltiltását töltő Helmle doktor. Pedig talán még az az öt és a bővítés is túlzás. (Vagy éppen az ilyen meccsekről kéne hosszan-hosszan írni?)

Szóval nem ment a dolog, nagyon nem. Szabó mester a szünetben (0-0-nál) még mondhatta, hogy ha összekapjuk magunkat elöl, akkor bármi lehet. Ez a bármi ez esetben az lett, hogy a második félidőben mintegy húsz perc alatt bekaptunk négyet (köztük két „élete gólja"-típusút, de ez mindegy is). Ha csak ennél a szezonnál maradunk, felderenghet a Tesi, vagy a talán még mélyebb pont, a Duna SK elleni meccs - ezek köszöntek vissza csütörtökön.

[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]

Habár a szakvezetés nagyon meg volt elégedve a mutatott játékkal, a bravúr sajnos nem sikerült a második helyzett Maximo ellen; így, ha matematikailag még maradt is esély a feljutásra, az meglehetősen messze került a BEAC II gárdájától.

[jegyzőkönyv]

Gyurgyák mester a kezdés előtt, az öltözőben elmondta: a mai meccs a kötelező győzelem kategóriájába tartozik. No, nem is elsősorban azért, mert az ARK-t minden körülmények között verni tudnia kell a BEAC-nak, hanem mert ha ma nem nyernek az ifjú blanconegrok, akkor minden vérmes feljutási reményük azonnal odavész. Az „egyből” a középpályán Nizákkal, valamint az öt sárgás Jakobszennel, a csatársorban pedig a piroslapos Szabó Arnolddal megtámogatott hazaiak – ennek megfelelően – már az első perctől támadólag léptek föl a sárgában pompázó, szimpatikus angyalföldi rendőrök ellen. A meccs mindvégig ekképp is telt: főként a BEAC uralta a játékot, lehetőségeik jócskán adódtak, olykor azonban a hátsó alakzat össze-összehozott a vendégeknek is egy-egy helyzetet.

A félidei 2-0 teljességgel megérdemelt volt a hazaiak számára, habár Szirának, leghátul, egy-két alkalommal bizony a helyén kellett lennie. Először a szélsőbe feltolt Németh Ábel védjeggyé vált (másik alaptípus: a Katrus-féle) elfutása, jó visszacsele és centerezése, majd Jakó hanyag balbelsőzése eredményezett gólt (1-0). A második esetben csatárunk szemfülessége: a hosszú kiugratást mind a rámozduló hátvéd, mind a kapus elvétette, Szabónak már csak az üresen tátongó kapuba kellett kotornia a játékszert (2-0).

Talán egyeseknek még a félidei megbeszélés járt a fejében, amikor az ARK csatára, tetszetős akció végén, a kapufára bombázott – a léc és a labda találkozásának robajától talán felébredtek a hazaiak, mert aztán nagyobb gond nem volt a továbbiakban. Sőt, néhány perccel később a tizenhatos vonaláról Jakobszen mesterien ugratta ki a nyurga Szabót, aki ballal a rövidbe helyezett (3-0). Tény, a hazaiak játéka ezután egy kissé visszaesett, ami magával hozta, hogy a vendégek sikeresen kopírozhatták le a zebrák első gólját (3-1), közelebb kerülniük azonban már nem volt esélyük. A kötelező a zsákban; most jön a neheze!