2010.05.14. 16:14
Szolgálati közlemény
A hétvégi mérkőzések elmaradnak!!
Az előttünk álló időszak menetrendje pedig a következőképpen alakul:
május 18. kedd, edzés
19. szerda, Testvériség - BEAC, 18:00
20. csütörtök, BEAC II - ARK, 18:00
21. péntek, Grund - BEAC, 18:00
(hétvégén játszik a "kettő")
25. kedd, edzés BEAC II - MTK, 18:00
26. szerda, BEAC II - MTK, 18:30 (még kérdőjeles!!)
27. csütörtök, BEAC - Ikarus, 18:00
(hétvégén forduló)
június 1. kedd, edzés
3. csütörtök, BEAC - Szent Pál, 18:00
2010.05.14. 16:01
Babylon FCE - BEAC II 0-2 (0-0)
Tudósítónk: Magdics Sándor
Szenvedve hoztuk a kötelezőt. A fiatal blanconegrokra óriási nyomás nehezedett a hét közben. Mindenki számára világossá vált, hogy a feljutási pozíciót érő harmadik hely 4 pontra van (ha hozzuk az elmaradt meccsünket); játékos-edzőnk ezért kérte a csapattól, hogy keményen támadjuk le az ellenfelet, és a kapu előtt koncentráljunk. Sajnos az első félidő nem úgy alakult, ahogy azt az edző felvázolta. Sok pontatlan passz és kapkodás jellemezte a játékunkat. Helyzetet alig tudtak kialakítani a csapatok, a sárgák főleg az ellenfél hibájából teremtettek helyzetecskéket, míg a Babylon egy nagy ziccerig jutott.
A szünetben hármat cserélt a játéktól nem túl boldog edzőnk. Három támadó szellemű játékos jött le, és helyére három inkább védekező játékos került be a csapatba. A két szélső bekk szélső futó lett, míg „Jenci” előrement támadóba. A csapat eddig nem látott felállásban folytatta a meccset, de innentől nagyon jól játszott. A szélekre belőtt labdákra a csatárok és a szélső középpályások rendre helyzetbe kerültek, de csak az 57. percben törtük fel az ellenfél védelmét. Németh Ábel indult be a jobb szélen, a labda menetrendszerűen érkezett, és a labdát a kifutó hálóőr felett a kapuba emelte (0-1). A csapat megnyugodott, a védelemből sugárzott az önbizalom, a középpályát uraltuk, és a csatárok rendre helyzetbe kerültek. Egy indítás után „Huszti” került a tizenhatoson belülre, ahol a keresztező védő buktatta. A tizenegyest Somogyi Miki higgadtan értékesítette, ezzel eldöntve a mérkőzést (0-2). A csapat visszavett a tempóból és a meccs végéig megtartotta előnyét. Ezzel a győzelemmel tovább élnek a feljutási reményeink. A következő három mérkőzésen két rangadót is játszunk, ahol kiderül, hogy mennyire vagyunk jók nagy teher alatt.
A bajnoki címért küzdő Futbalféria egy hármast kapott otthon, míg a többi vetélytársunk szintén hozta a kötelezőt.
4 komment
Címkék: jegyzőkönyv győzelem beac ii babylon fce
2010.05.05. 09:15
BEAC - Újbuda TC 4-1 (3-1)
Tudósítónk: Szabó László
dr. Kulcsár 7 – Gloviczky 7, dr. Helmle 7, dr. Ita 8, Rumbold Á. 7 – Hörcsöki 7 (Kartalik 0), Jakobszen 8, Papp 7, Szabó L. 7 (Magdics 0) – Éri 8 (Koplányi 0), Szabó A. 9 (Tóth Gy. 0)
Biztosan szubjektív és elfogult, de megérdemelten magas osztályzatokkal értékelte a Sports Illustrated ezen a hétvégén a BEAC csapatának játékosait. Régóta közismert a nemzetközi futballsajtó BEAC iránti elfogultsága, melyet 1972-ben Cesar Luis Menotti, 1986-ban Franz Beckenbauer és 2009-ben Pep Guardiola is szóvá tett egy-egy, a fekete-fehérek elleni, elvesztett mérkőzésük után. Az Újbuda FC elleni mérkőzés után viszont nem érheti szó a ház elejét, hiszen nagyszerű játékkal rukkolt elő a hazai gárda, talán azt is lehet mondani, évek óta az egyik legösszeszedettebb, legtudatosabb játékát nyújtotta.
Pedig az előjelek baljósabbak voltak, mint Darth Vader gondolatai, miközben szabadidejében a fényszablyáját bütykölgeti…. Molnár sérülés, Rapcsák és Flaskay eltiltás, Katrus munkahelyi elfoglaltság, Reider és Balázs családi utazás miatt maradt ki a keretből, melybe Magdics Sanyi már a csütörtöki edzésen bejátszotta magát, Kartalik Balát pedig a BEAC II. meccse után (innen is gratulálunk a kiküzdött döntetlenért!) villámmal vezényeltük át. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy Koplányi Mormotát akkor ébresztettük telefonon, amikor már javában a kivonuláshoz öltöztünk át…
De a futball egyik örök igazsága ismét utat tört magának: mindig az a csapat a legerősebb, amelyik éppen a pályára lép!
A mérkőzés elejétől magához ragadta a kezdeményezést a BEAC, nem engedte kibontakozni ellenfelét, sőt agresszív letámadással sok labdát is szerzett az ellenféltől. Egy ilyen labdaszerzés után Szabó Arnold lépett ki a balösszekötő helyén és a kilépő kapus mellett magabiztosan helyezett a bal alsó sarokba (1-0). Úgy tűnt, hogy már ettől megroggyant az ellenfél, hát még amikor Papp nagyszerű bal oldali szabadrúgás-beadását Arnold erőteljes mozdulattal a felső lécre bólintotta, ahonnan a pettyes a gólvonal mögé pattant. Nem volt vita, az előző héten kárunkra nagyot tévedő partjelző hölgy ezúttal combhoz szorított zászlóval sprintelt a középvonal felé, egyértelműen jelezve: gól volt (2-0). Szerencsénkre és dicséretünkre legyen mondva, az Újbuda innentől kezdve csak saját magával foglalkozott, szidták,szapulták egymást, tipikus „bunkófocista” kapusukkal – aki egy alkalommal, elégedetlenkedve a labdával („A labda!, mintha azon bármi is múlna, Te….”: mondta 9-es számú játékostársa mellettem), erőből a Tüskecsarnok tetejére akarta kirúgni azt, miközben inkább játékba kellett volna hoznia, de a játékszer a 75 éves akácfáról szinte a pályára pattant vissza („ennyi eszed van, Te ökör”: érkezett azonnal a reakció az általam őrzött játékostársától) – az élen.
Kinyílt a gólzsák: Éri lépett ki két védő között, fejjel maga elé tette a labdát, majd a kapu jobb oldalába pattintotta azt (3-0). És bár szinte azonnal szépített a vendégcsapat – egy szögletnél nem figyeltünk, a fejest még kitolta Gabi, de éppen egy vendégközéppályás elé, aki a léc alá lőtt (3-1) -, érződött, hogy ma nincs esélyük. A szünet jó hangulatban, de harcos kedvben és magabiztos szavak elhangzásával telt el.
A második játékrészben a taktikus BEAC játszott a pályán. Nem rohantunk, nem kapkodtunk, kedvesen és ráérősen romboltuk a szünetben négy játékosát lecserélő ellenfél játékát – akik egyébként jobb teljesítményt nyújtottak ebben a félidőben. És amikor lehetőség volt rá, kontráztunk is, nem egy gólhelyzetet kialakítva. Kitűnően küzdött ékpárunk, nemcsak a támadásoknál, hanem védekezésben besegítve is nagyot alkottak! Éri alaposan el is fáradt, egy görcs után Koplányi váltotta. Hörcsöki lépett feljebb, de játékunk védekezőbbé vált, nyomott az Újbuda. Szabó L.-t Magdics váltotta, aki - dicséretére legyen mondva - még gólhelyzetbe is cselezte egy alkalommal magát. És amikor úgy tűnt, akár talán szépíthet is a vendégcsapat, jött a kegyelemdöfés: Arnold egy indítást egy pattanás után, 14-ről, elemi erővel lőtt a bal felsőbe (4-1). Gratulálunk Arninak, nagyszerű játékot nyújtott! A végére pályára lépett Kartalik és Tóth Gyuri is.
Elismerés illeti az egész csapatot, az egész keretet és edzőnket is! A tavaszi idényben 3-3-1 a mérlegünk, rúgtunk 19 gólt, ez eddig jól néz ki. Most az a feladat, hogy ilyen jól kinéző maradjon is; az az érzésem, ez lesz a nehezebb!
17 komment
Címkék: tudósítás jegyzőkönyv győzelem újbuda tc
2010.05.03. 19:49
BEAC II – Futbalféria SC 2-2 (1-1)
Tudósítónk: Nagy Dániel
A gyönyörű, nyári időt idéző délutánon rangadóra készülhetett a Bogdánfy utca felőli tribünön összesereglett meglepően szép számú közönség. A tabellát magabiztosan vezető Futbalféria látogatott az egyetemi alakulathoz. A statisztikák számai előzetesen nem sokat árulnak el egy csapatról, mégis beszédes adat hogy a hazai kezdőcsapat átlagéletkora 23,09 év volt! Egy-két kényszerű változtatáson kívül sok meglepetést nem tartogatott a BEAC kezdőtizenegye, a szerkezet is maradt az eddig bevált 4-4-2.
Sajnos már az első percekben érezhető volt, hogy a vendégek bizony a három pontért jöttek, folyamatosan a hazai térfélen folyt a játék. Komoly helyzetet ugyan nem tudtak kialakítani, pontrúgásaik azonban mindig veszélyesre sikerültek. A vendéglátók próbálták az edzéseken sokat gyakorolt lapos passzokkal felhozni a labdát, azonban a támadó harmadban általában elfogyott az erő és lendület. Meddő Futbalféria-mezőnyfölény, jól záró BEAC-védelem, nagyjából így foglalható össze az első félidő első fele. Azért csak ennyi, mert a 22. percben védelmünk labdát vesztett, és az ellenfél egyből büntetett: a beadás után visszafejelt labdát a jó ütemben érkező támadó mintegy két méterről passzolta kapunkba. (0-1) Sajnos ennél a jelenetnél hiába voltak meg létszámban a védőink, valahogy mindenhol lemaradtunk egy ütemmel.
A játék képe a gól után sem változott sokat. Aztán a 36. percben egy ügyes labdakihozatalt követően Vinczellér kapott jó labdát a szélen, a rövid sarokra érkező beadására Huszti robbant be, a vége gól lett. (1-1) Saját elmondása szerint nem róla pattant be, de egyrészt a jegyzőkönyv szerint is ő a gólszerző, másrészt nekem is jobban tetszik ha a neve mellé beírhatjuk idei 8. bajnoki gólját.
A második félidőre annyi változás történt, hogy a védelem bal oldalán a népszerű Farek kapott lehetőséget, és ez nem is bizonyult rossz húzásnak, stabilabbá vált a hátsó alakzat. Sok újat erről a játékrészről sem tudok mondani, kezdeményezőbbnek tűnt a listavezető, de valahogy nem találta masszív védekezésünk ellenszerét. Egy óra telt el a meccsből amikor egy szöglet utáni bizonytalankodásból ismét vezetést szerzett a Futbalféria: kapusunk nem tudta kellő messzeségbe ütni a labdát, és a kipattanót kíméletlenül értékesítette a lesipuskás csatár. (1-2) Már kezdett nagyon kényelmetlen lenni a helyzet, hogy hiába küzdünk, csak nincs meg az eredménye, amikor három perccel a vége előtt Gyurgyák Jani buktatásáért szabadrúgást ítélt a játékvezető, mintegy 26-27 méterre a kaputól, a jobbösszekötő helyén. A sértett végezte el a pontrúgást, élesen belőtt labdája egy védő lábán felpattant, és védhetetlenül hullott a tehetetlen kapus fölött a hálóba. (2-2)
Így ha szerencsés gólokkal ugyan, de sikerült otthon tartani az egyik pontot. Küzdésből jelesre vizsgázott a csapat, nagyszerű volt, ahogy mindenki hajtott, és ennek a végén meg is lett az eredménye.
(És így látszott mindez a másik oldalról.)
2010.04.30. 13:56
Vizafogó FC - BEAC 4-4 (4-3)
Tudósítónk: Helmle Péter
Witakker II, a neves taktikus és híres BEAC-szakértő ismét a stúdióban ült és elemzett. Azon morfondírozott, vajon mire megy kedvenc alakulata a dunai halászok ellen.
„A BEAC az idényben először végre jó formába lendült. De nem tudom, hogyan hat a fiúkra a múlt heti kényszerű játékszünet: fokozza a harci kedvet, és meg akarják enni az ellenfelet, vagy éppen hogy kiesnek a ritmusból. A Vizafogó pedig a folyami randevún (a Duna ellen – a szerk.) elszenvedett nagy ruha után próbál ocsúdni. Meglátjuk, én azért az egyetemi ifjakra tenném a voksot, de nem lesz könnyű.
Picit a ’90-es évek Energia elleni derbijeihez tudnám hasonlítani a találkozót, jobb volt a BEAC, de mindig nehezen boldogult, sok volt a döntetlen. Az egyiken Izsó Pisti mekkora gólt rúgott!” – folytatta volna még az anekdotázást a legenda, ha a műsorvezető közbe nem szól.
A vasárnap délután hatkor kezdődő mérkőzésre az Elektromos sportpályán került sor, a ragyogó idő viszonylag szépszámú nézősereget (32 fő) csalogatott ki a hangulatos lelátóra. A BEAC jó hangulatban vonult ki melegíteni, a sasszeműek pedig rögtön felfedezhettek egy meglepő edzői húzást, Szabó András az eltiltott Papp G. helyett Reidert állította balhátvédnek. Ez azért volt feltűnő, mert a népszerű Robi a bemelegítés alatt nem volt hajlandó elmozdulni a térfél bal oldalán a vonal mellől, és csak gyengébbik (bár Robi esetében ez ugye értelmezhetetlen) lábával ért labdához, bevonuláskor pedig gyakorlatilag kötéllel kellett a pálya közepére vonszolni. A sötétkékben feszítő hazaiak viszont valóban inkább egy folyami halászatra induló, a Dunában ma már nagyon ritka, hatalmas testű vizára (Huso huso) cserkelő társaságra emlékeztettek, semmint futballozni vágyó csapatra.
Ilyen előzmények után a vendégek ragadták magukhoz a kezdeményezést, és kapujukhoz szegezték a vendéglátókat, akik eleinte halovány kontrákkal próbálkoztak. A játékvezető, a szokásoknak megfelelően Katrus első sprintjénél és buktatásánál nem látott szabálytalanságot (a szakma ezt a jelenséget egyébként már a Katrus-effektusként tartja számon: a fedezet ütközés előtti utolsó pár métere annyira gyors, hogy a bírók gyakorlatilag nem érzékelik a szabálytalanság tényét, ez a pár pillanat kiesik számukra; de már bőszen gyakorolnak, a hibákat kiküszöbölendő), viszont Flaskay tizenhatoson belüli akasztásáért nem habozott a büntetőpontra mutatni. Eldőlni látszott a meccs, érezhető volt, hogy megindulhat a gólgyártás. Igen ám, de az eddig magabiztos Helmle valamilyen különös okból szakított hagyományaival (magam sem tudom, miért), és a jobb sarokra célzott. A lövést a hazai portás gyors vetődéssel hárította, a szögletből meg nem lett semmi. Aztán megindultak a gólok – a következő 24 percben hét gól esett –, csak nem pont így képzeltük! A 16. percben egy kósza jobb oldali támadást követően villantak először a kékek (1-0), négy perccel később egy szép támadás után jött az egyenlítés. Reider viharzott el a bal oldalon, átadását Jakó küldte kapura, az eltört labda a tizenhatoson tanyázó Szabó L. elé perdült, s a középpályás jobbal, ütemtelenül, a labdát furcsán eltalálva, a hosszú felsőbe emelt (1-1). A kapus nem védhette az ívelést. A 24. minutumban egy jobb oldali beadás átszállt a hosszúra, s a tizenhatos sarkáról a hazaiak balhátvédje (?) hatalmas gólt ragasztott a jobb felső sarokba (2-1). Öt perc múlva Katrus sokadszor húzott el a jobb szélen, beadását Flaskay és Rumbold elpepecselte, a hosszún azonban Benji nem, jobbal a kapu közepébe bombázott (2-2). Az agilis Rapcsák egy vitatott bedobásnál gyorsan reagált, a taccs Mikit egyedül találta a büntetőterületen belül, sajnos a csatár rosszul találta el a lasztit. Benji azonban duplázott a 32. percben: 15 méterre a kaputól lövőhelyzetbe került, de egy védőt még elfektetett, mielőtt jobbal a jobb alsóba lőtt volna (2-3). Szép teljesítmény volt! A középkezdés után újra eldőlhetett volna a meccs, Benji ragyogó ütemben indította Mikit, aki egyedül mehetett volna a kapuig, de ezúttal nem volt olyan higgadt, mint a Szigeten, és 18 méterről elhamarkodottan mellé lőtt. Az ellentámadásból pedig jött az egyenlítés. Egy félpályás szabadrúgást ívelt előre a Vizafogó hátvédje, az egyébként jól játszó Reider és Tóth Tomi mintha egymásra vártak volna, a csatár meg élt a lehetőséggel, és a kapuba helyezett (3-3). A 40. percben pedig jött a flúgos futam vége, csak nem röhögtünk úgy, mint Mardel a rajzfilmben, mert az újabb jobb oldali beadást sem hibázták el a hazai csatárok (4-3).
A szünetben többszörösen is a fejünket foghattuk, hisz mindez nem volt benne a mérkőzésben, a Vizafogó jószerivel minden kapura lövését értékesítette, mi pedig nem figyeltünk sem elől, de legfőképpen nem hátul. András pokolian nehéz második félidőt jósolt, Jakót Tóth Gy. váltotta.
Röviddel a második 45 percet indító sípszó után Flaskay újra egyedül törhetett kapura, de már oda volt az önbizalom, s hiába volt három az egyes szituáció, a bepassz után elhalt az óriási lehetőség. A Vizafogó a biztonságra törekedett, a BEAC meddővé vált. Katrus újabb elfutása után a beadást a hazai cerberus Helmle elé ütötte, de ma a blanconegrok kapitánya is be lett oltva, a védő a gyakorlatilag üres kapu fölé emelt. Amikor már nem volt gólszag a levegőben, a csereként beállt Ita szöktette remekül Molnát Mettyút, aki végre higgadtan helyezett kissé kisodródott helyzetéből a kapu jobb sarkába (4-4). Ekkor a BEAC újra a maga javára fordíthatta volna az eredményt, de sajnos a meccs vége kártyacsatába torkollott. Előbb a jól játszó Benji kapta meg második sárgáját reklamálásért, s bár valóban szabálytalankodtak vele szemben, vitatkozása, ha nem is volt helyes, talán érthető volt. A kiállítást követő mondatra azonban nem volt szükség (a férfi nemi szerv folyamatos szájjal történő használatára szólította fel a sípos hármast, s mivel egyikük hölgy volt, tulajdonképpen csak 2/3 részt volt durván sértő a szösszenet). Egy perccel később Miki is a bírót „éltette”, ő is mehetett zuhanyozni, a levonulás közben történt affért viszont – azóta már tudjuk – olcsón megúszta. Az utolsó percben még átvészeltünk egy kapufára csorgó labdát, s ezzel véget is ért ez az őrült meccs.
András szerint megérdemeltük volna, ha ez az utolsó labda bevánszorog, a mai dekoncentrált, ostoba, hebehurgya játékunkkal nem járt nekünk valójában egy pont sem – és teljesen igaza volt. Örök igazság, vagy demagógia, de idegenben négy lőtt góllal nyerni kell.
Az Újbuda ellen viszont újra elő kell vennünk fegyelmezett énünket, és akkor nem lehet gond. Csak azt nem tudni, kik lesznek a csatárok…
2010.04.30. 09:42
Gamma LSE - BEAC II 2-4 (1-4)
Tudósítónk: Flaskay Miklós
A mérkőzés a BEAC-kispad várakozásainak megfelelően indult, a blanconegrok (sárgában) magukhoz ragadták a kezdeményezést, sokat járatták a labdát, így az egyébként is kicsit korosabbnak tetsző ellenfél nem találta a fogást a Gyurgyák-legénységen. A jó mezőnyjátéknak aztán hamarjában kétszer is meglett a jutalma, előbb Gál iramodott meg szélvészgyorsan a jobb oldalon, kicselezett mindenkit, aki rárontott, majd egy finom bokamozdulattal a tizenhatoson belül érkező Bitai elé tálalt, a csatár pedig remek labdaátvétel után elemi erővel küldte a léc aláa játékszert (0-1). A középkezdést követően ismét egyetemi lábakon vándorolt a "bőr", majd egy hosszan előrevágott labdára startolt a házi gólkirály Nagy G., és mivel a hazaiak kapusa - ki tudja, miért - nem reagált, a büntetőterületen belülre érkező indítást utólérve, megszerezte a vendégek második találatát, egy percen belül (0-2). A mérkőzés eldőlni látszott, a Gamma semmilyen veszélyt nem jelentett Sziráki kapujára. A labda továbbra is a BEAC-nál volt többet, a támadásaikban benne volt a harmadik gól lehetősége. Ez nem sokkal a félidő felét követően pedig meg is érkezett.
Papp, számára kicsit talán "közelinek" is mondható 22-23 méteres, középről kapura küldött bombája ugyanis védehetetlenül vágódott félmagasan a jobb kapufa mellé (0-3). A 3 pontot zsebben érezték a vendégek, s ennek egy védelmi könnyelműség után szépítés lett az eredménye, a tizenhatos előtt elpasszolt labdára keselyűként lecsapó hazai csatár okosan helyezett a hosszú sarokba a kapujából kimozduló Sziráki mellett (1-3). De még mielőtt komolyabb riadalom lett volna úrrá a vendégek játékosain, Nagy G. ismét őszi formáját mutatva megszerezte saját maga második, csapata negyedik gólját, és ismét visszaállította a félidőre a háromgólos különbséget (1-4).
A második játékrész cserékkel, frissítéssekkel indult, az előny tudatában magabiztosan focizó vendégcsapat kontrákra rendezkedett be, kicsit több teret engedve a hazaiaknak, akik egy vitatható ítélet után, szabadrúgásból ismét szépítettek (2-4). A játék képe nem sokat változott ezután sem, a BEAC-kontrákban folyamatosan benne volt a gól lehetősége, ám az utolsó passzokba, vagy, ha az sikeres volt, akkor a végjátékba pici hiba mindig csúszott. Újabb találat egyik oldalon sem esett.
Megérdemelt győzelmet aratott a BEAC II és megindult a dobogó felé vezető úton.
2010.04.13. 22:26
Zuglói Kinizsi – BEAC II 0-2 (0-2)
Tudósítónk: Nagy Dániel
„Azért is jó játék ez a futball, mert itt nem kell 4 évet várni a változásra, már a következő héten lehet javítani!” – kezdte a mérkőzés előtti megbeszélést Gyurgyák mester, utalva a múlt heti botrányos „teljesítményre” és a vasárnapi választásokra.
Egy meglehetősen felforgatott kezdőcsapattal állt ki a BEAC: Legény Marci és Farek egyéb elfoglaltságaik miatt hiányoztak a védelemből, és az első csapatból érkező négy játékos is bekerült a kezdőbe. (Azaz így álltunk fel: Sziráki A. – Halpern B. – Gloviczky T., Magdics S. – Szabó A. – Németh Á., Nizák J. , Somogyi M., Flaskay M., – Nagy G., Bitai Z., csere: Máté P. [kapus], Vinczellér J., Gyurgyák J., Erdei G., Kézér B., Németh R., Nagy D.)
Az ellenfélnél az őszi meccshez képest két érdekes változás történt: a liga egyetlen hölgy játékosa az MTK női csapatához igazolt, míg a góllövőlistát holtversenyben vezető fiú ötmeccses eltiltását töltötte. Előbbihez természetesen gratulálunk, utóbbi miatt meg nem voltunk szomorúak, hiszen a szeptember végi összecsapáskor is duplázni tudott ellenünk.
A mérkőzés előtt egyperces gyászszünettel emlékeztünk a Ferencváros zseniális tehetségű játékosára, a pénteken elhunyt Varga Zoltánra.
Már a meccs elejétől sikerült átvenni az irányítást, sokkal kezdeményezőbbek voltunk, sokszor a mezőnyben is szépen folyt a labda lábról lábra. Az első nagy helyzet Flaskay előtt adódott, de mintegy 10 méterről kapuval szemben hibázott. Mentségére szóljon, hogy gyengébbik lábbal kísérletezett, és a Kinizsi kapusa nagyon szépen védett.
A 22. percben bekövetkezett az, amire idén mindannyian vártunk: Bitai Zoli elgurította a labdát a kapus mellett. Nem mellé, nem fölé, nem kapufára, higgadtan a kapu jobb oldalába. A gólpassz Somogyi Miki nevéhez fűződik: hihetetlen könnyed mozdulattal és jó ütemben ugratta ki fiatal csatárunkat. (0-1)
Továbbra is lendületben maradtunk, igaz nagyobb helyzetek nélkül, de magabiztosan kézben tartottuk a meccset. Ellenfelünknek az első félidőben kapura lövése sem volt.
2 perccel a játékrész vége előtt Magdics sokadszor megszegve az edzői utasítást balhatvédből hatalmas vehemenciával előretört. Egy kényszerítő után kiválóan kapta vissza a labdát Flaskaytól a tizenhatoson belül, majd mielőtt edzőnk és a teljes kispad igazán mérges lehetett volna rá, jobb lábbal csőrrel (Robi óta gedával) a rövid sarokba bombázott. A labda a kapufa belső éléről vágódott a hálóba, szépségdíjas akció volt! (0-2)
A második félidőben igazán említésre méltó események nem történtek, lehetőségek voltak itt is, ott is, egyszer Gyurgyák Jani borotválta le a kapufa tetejét egy átlövésnél, egyszer a Kinizsi járt el hasonlóképp egy szabadrúgásnál.
Az eredmény azonban nem változott, teljesen megérdemelt győzelmet aratott az egyetemi alakulat, fegyelmezett, helyenként jó játékkal szereztük meg az értékes 3 pontot.
Játékos-edzőnk sem volt elégedetlen: „A mai meccs már kezdett hasonlítani arra, amit várok tőletek!”
2010.04.13. 11:26
Szigeti Asztaltársaság - BEAC 1-4 (0-1)
Tudósítónk: Helmle Péter
A Budapesti Sport TV péntek esti Rozsdás zuhanyhíradó című műsorában megjelent szakértők, Witakker II Gyula és Kratochvil Béla, a Csepeli Vasmunkás, illetve a Nagytétényi Sertéstenyésztők halhatatlanjai ismét azon polemizálhattak, midőn a BLSZ I/B osztályának éppen esedékes mérkőzéseiből csemegéztek, hogy a BEAC ismét országos kettessel elintézhető derbi elé néz.
„Igen ám – emelte fel az ujját a nagyszerű taktikus hírében álló Witakker II –, de Nagyszombaton a szív és a nagy nekibuzdulás mégis meglepetést eredményezett az eladdig veretlen, a Szőke Szikla által felettébb kedvelt afrikai egylet ellenében. Így most azt vélelmezem, az egyetemi ifjoncok valami szép sorozatba kezdenek.”
„Könnyen meglehet – vette át a szót az egykor sprintereket is megszégyenítő felfutásairól híres Kratochvil –, de aki csak kicsit is ismeri a BEAC eredményeit, az tudhatja, az ilyen kötelező győzelmek még az aranykorban is nehezen mentek, nemhogy mostanság. Én úgy látom, nehéz meccs lesz” – fejezte be mondandóját az egykori legendás szélső bekk.
Sok igazság van és volt a nyilatkozatokban, bár maga a mérkőzés – szerencsére – végül mégsem lett olyan nehéz, jóllehet elég nagy gondot okozott már a Margitsziget patinás sportlétesítményének megközelítése is. Legkalandosabb úton, így legkésőbb is, a szerelést szállító Rumbold Á. toppant az öltözőbe. A jobbhátvéd előbb Pestről Budára ment autóval, majd a közkedvelt Combinóval gyalogosoknál is lassabb ütemben a budai hídfőtől a pestiig (védőnk későn észlelte, hogy középen nem áll meg a tuja), onnan pedig gyalog és éhesen az atlétikai centrumig. Szabó Lacival mi ekkor értettük meg, milyen jól is döntöttünk, amikor nem szálltunk fel a Jászain az éppen megálló villamosra.
Ha kis késésekkel is, de összejött a gárda, Szabó Andrásnak mégis változtatnia kellett a győzedelmes alakulaton, mert Molnár „Mettyú” csak kezdésre érkezett munkahelyi elfoglaltság miatt, így helyette Szabó L. került középen a csapatba, a kapuban pedig újra Kulcsár állta a rohamokat a vidéki udvarlótúrán részt vevő Tóth „Rómeó” Tomi helyett. A mester is kiemelte, hogy amíg egy héttel ezelőtt jószerével csak nyerhettünk, addig most az ellenkező előjellel igaz ugyanez, tehát kötelező megfeszülni, csak a cipőket kiküldeni nem lesz elég.
A hazaiak sárga mezben vonultak a gyepre, a BEAC világoskékben feszített midőn a bíró sípjába fújt, a zavaró szél az első félidőben a Szigetet támogatta. A nyomatékos edzői intelem ellenére a blanconegrók álmosan kezdtek, ami helyzetet, s majdnem gólt hozott a sárgáknak, szerencsére a lövés Kulcsár kapuja mellett somfordált el. Eseménytelen mezőnyjáték-percek után aztán a 25. minutumban a megsérülő Reider („Meghúzódtam egy lövési kísérletnél, nem ment tovább, pedig nagyon éreztem a játékot!”) helyére beálló Molnár iramodott meg az ellenfél térfelén, passza rosszra sikeredett, de a hazai védő rögvest vissza is adományozta az irányítónak a labdát. Máté másodszor már kiváló ütemben ugratta ki Flaskayt, aki lövés helyett, nagy helyzetből, egy védővel a nyakán remekül tette vissza a puha bőrt a mögötte tisztán érkező Rapcsáknak, s a házi gólkirály ballal nem hibázott (0-1). Szépségdíjas találat volt! A félidő hátralévő részében aztán a szűk pályán a rengeteg szögletet és hatalmas partbedobásokat leszámítva nem sok minden történt. Azért Papp Gabi félpályás kapufáját ne hagyjuk ki! A balhátvéd sokadszor kísérletezett látótávon kívüli szabadrúgással a szezonban, s most majdnem célba ért. Az érthetetlenül puha labda röppályájának utolsó 10 méterén úgy 3 métert csapódott, pont a léc tetejére, majdnem megtréfálva az ekkor már labdaszedésre indult, kapuja mellett dermedten figyelő hazai portást.
A szünetben mesterünk úgy érezte, egy második gól mindent eldöntene, ezért további fegyelmezett játékot kért tőlünk. Az 50. percben az amúgy sarkát fájlaló Katrus eljátszotta szokásos magánszámát, de ezúttal a büntető sem maradt el: egy mindenki által hosszúnak vélt indítást tolt meg az utolsó pillanatban a kényelmesen keresztező védő mellett, aki így szélsőnk lábát találta el. A tizenegyest a vendégek kapitánya higgadtan helyezte a bal alsóba, miközben a kapus a jobb kapufát próbálta megharapni (0-2). Ha mindez nem lett volna még elég a 3 ponthoz, egy perccel később Rumbold csodálatos fejes-mentéséből Papp szabadított fel, s az aláhulló labdából a kitámadó védők hiányában Flaskay gyalogolhatott egyedül a kapuig, s mivel higgadt maradt, a sárgák újból kezdhettek (0-3). Ahhoz azonban, hogy máris lefutottnak nyilvánítsuk a mérkőzést, a Sziget túl gyorsan, és meglehetősen váratlanul kozmetikázott az eredményen. Egy Helmle által kissé röviden kifejelt labdát a hazaiak nyurga középpályása lekezelt, majd 22 méterről életerősen a jobb alsó sarokba bombázott. Kulcsár vetődött, de nem érte el a játékszert (1-3). A vendéglátók felbuzdultak, a BEAC kissé kapkodóvá vált, de a szigetiek legnagyobb helyzetét Kulcsár hatástalanította bravúrral, igaz játékon kívül, mert a lövést lesállás előzte meg – úgy látszik, a portás már sehogyan sem akart gólt kapni. Aztán tíz percen belül kétszer is villant a piros lap a hazaiak számára, s ezzel egyszersmind el is dőlt a meccs. A zebrák elkezdtek higgadtan gurigázni, cserékkel frissítettek (Jakó, Katrus, Benji végül Flaskay helyére sorrendben Tóth Gy., Hörcsöki, Éri Füli és Szabó Arnold állt) a Szigeti Asztaltársaság pedig feladta a hasztalan labdakergetést. A 83. percben, több elpuskázott vendégszabadrúgás után a lelátó, a kispad, sőt, még a pályán lévők is egy emberként Rumboldot követelték végrehajtónak, a bekk pedig, ha már odaállt, jól helyezett bombával mattolta végleg a hazaiakat (1-4). A maradék időben újabb gólokkal terhelhette volna a hazaiak hálóját a BEAC, ha pontosabbak a lövések vagy az utolsó passzok, ám sajnos, ehelyett Papp Gabi második sárgáját és így piros lapját jegyezhettük fel a jegyzőkönyvbe.
Az egyetemisták, ha olykor meglehetősen döcögősen futballoztak is, ilyen különbséggel is teljesen megérdemelten hozták a „kötelezőt”, s ezzel egy második mérkőzés óta tartó, s reméljük, hosszúra húzódó győzelmi szériába fogtak bele.
A múlt héten 6 pontos hétvégét vízionáltam, s most már kezdek is megrettenni önnön látnoki képességeimtől, hiszen vasárnap a kettő is legyőzte előtte álló riválisát, így az óhaj valósággá vált.
Csak így tovább!
2010.04.06. 09:20
BEAC - Internationale CDFSE 1-0 (0-0)
Nyilatkozónk: Helmle Péter
"Úgy érzem, ma rendkívül összeszedetten, fegyelmezetten, és helyenként jól is játszottunk. A helyzetek alapján pedig megérdemelten nyertünk, hiszen az első félidőben, ha Miki lábában az elmúlt meccseken már lett volna pár gól, talán kétszer is betalál, és a meccs végén Arnold lövését is csak hatalmas bravúrral védte a vendégkapus. Az eddig veretlen afrikaiak pedig csak egy lecsúszott beadásból elért kapufával és néhány lepattanó utáni lövésből veszélyeztettek, de ma mindig odaért egy láb, mert 90 percig koncentrált minden játékosunk.
A győztes gólról csak annyit, hogy Benji fejese után a gólvonal környékén álló védő, afrikaiakra jellemző izmos, kockahasáról kifelé jött ugyan a labda, de az én nagyobb, zsíros hasam ebben az egy esetben előnyt jelentett, mert onnan megint a kapuba vánszorgott a labda, majd aztán valahogy elszerencsétlenkedtem a hálóig. Szóval, lehet, hogy már előbb is bent volt, de nem akartam esélyt adni a bíróknak arra, hogy nekik kelljen dönteni, hisz sokat ők se láthattak az egészből. Végre mi nyertünk egy ilyen góllal!
Ugyanakkor sajnálom, hogy a kettő szép sorozata megszakadt. Ma, amennyit láttam a meccsből, egy rutinosabb, tapasztaltabb csapat ellen nem sikerült az újabb győzelem.
De talán a jövő héten már 6 pontos hétvégénk lesz!"
2010.04.01. 14:23
Szabadkikötő SE - BEAC 4-1 (1-0)
Tudósítónk: Helmle Péter
Az ember rémálmai szerencsére ritkán válnak valósággá. Rumbold Ákival már többször megegyeztünk abban, hogy ha futballról álmodunk izzadósat, mindig ugyanazt a képet látjuk:
időben érkezünk, bekerülünk a csapatba, de sehogyan se tudunk kezdésig felöltözni. Hol a sípcsontvédő marad ki, hol a nadrágot nem találjuk, vagy egyszerűen csak nem tudjuk befűzni a gólvágó cipőt, a meccs meg közben persze már megy.
Az 1980 óta tartó hivatalos labdarúgó pályafutásom alatt részese voltam már szinte mindennek: bajnoki cím, kiesés, hatalmas zakók, fantasztikus győzelmek. Voltam már kapus, de csatár is az amúgy szinte állandó, védelemben elfoglalt pozícióm mellett. Láttam sok vicces és siralmas jelenetet egyaránt. Semmi sem utalt arra, hogy az egykori nagy riválisunk (az 1998/1999-es diadalmenetünk során a legnagyobb ellenfél volt), a Szabadkikötő elleni mérkőzés bármi újat hozzátehet az eddigi élményeimhez. Az utóbbi időben is pozitív mérleggel rendelkeztünk a csepeliek ellen, ráadásul végre megjött a tavasz, tehát elméletileg semmi sem állhatott útjába egy jó, füvespályás meccsnek.
Gondoltam én. Ám legnagyobb meglepetésünkre a „centeren” nem játszhattunk, egy valószínűleg valaha salakos, mára fűvel, gazzal, tyúkhúrral benőtt, talán nem is hitelesített pályautánzatra kellett kivonulnunk. A csapat – kényszerből – több helyen is megváltozott az egy héttel ezelőttihez képest: Ákos és Kopi dolgoztak, így helyüket Hörcsöki, és a kettőből aktivált Farek foglalták el, Nizák továbbra is sérült volt, és a héten csatlakozott mellé Szabó Arnold is, így a cserepad is megrövidült kissé.
A kezdőrúgás után - gyakran láthatjuk eme szófordulatot a tudósításokban, nos, ezúttal a kezdőrúgás után kezdőrúgás következett. Történt ugyanis, hogy végre eltaláltam a bíró által feldobott pénzérme azon oldalát, mely leesés után felfelé néz, és így térfelet választhattam, a fehérben játszó hazaiak pedig kezdhettek. Én csak azt láttam, hogy a körben helyezkedő csatár egyből kapura lő, Tóth Tomi kissé kint áll, na de hát azért mégse viccelődjünk már, kérem! De a labda egyre veszélyesebb ívben repült, Tomi meg mintha nem érezte volna a bajt. Szóltunk neki, de nem idegeskedett, aztán a felső kapufáról, majdnem a vinklinél, a hálónkba vágódott a játékszer (1-0). Legyen elég annyi, hogy senki sem hitt a szemének. Nyilván Tomi sem, aki azt hitte, mellémegy a lövés. Én még ilyen gólt hivatalos meccsen nem láttam, de délután Szira megnyugtatott, hogy ő már igen, sőt, Gyurgyák Jani kettő ilyet is szerzett (utólag is gratula).
A gólszerző Seiko órát nem, de dícséretet annál többet kapott az övéitől, mi pedig megpróbáltuk úgy folytatni, pontosabban elkezdeni a mérkőzést, mintha mi sem történt volna. Talán mezőnyfölényben is voltunk néha, de igazi helyzetekig nem jutottunk el, néhány szöglet és óriási bedobás után viszont olykor csak orrhosszal maradtunk le a lepattanó-lecsorgó labdákról. Az egyetlen gólveszélyes helyzetet, sőt – mivel Flaskay lövése után a pettyes a hálóba is került –, gólt viszont az egyébként szimpatikus, de sokat tévedő bírói hármas annulálta. A szünet előtt beállt Tóth Gyuri a labdába „belenéző” Rapcsák Benji helyett, de csatárposztra Papp Gabi húzódott előre. Hogy hűek legyünk a valósághoz, említsük meg Tóth Tomi bravúrját is: egy hazai kontra végén a négyméteres lövést villámgyors reflexmozdulattal ütötte szögletre, egyszersmind egalizálta az őt valószínűleg sokáig kísértő bakiját.
A burleszkszerű kezdés ellenére minden adott volt ahhoz, hogy a második félidőben akár a magunk javára fordítsuk a mérkőzést, ám nem így történt. Sajnos, meddő módon próbálkoztunk továbbra is, a hazaiak pedig újabb óvodás találattal eldöntötték a találkozót. Egy szabadrúgásnál mindenki a sorfallal volt elfoglalva, a spori is túl akkurátusan igazgatta az élő gátat ahhoz, hogy azt hihessük, itt bizony sípszó lesz - a félreértést a Szabadkikötő középhátvédje pedig rutinosan kihasználva az üresen hagyott sarokba emelt. Mondanom se kell, a labda újfent a felső lécről vágódott a hálóba (2-0). Szabó mester az újabb cserékkel megpróbált még életet lehelni BEAC-ba, de látható volt, hogy a felborult szerkezet miatt inkább a szétesés felé haladtunk. A fehér mezes csepeliek kedvükre kontrázhattak, sajnos kétszer is célba találtak még, talán lesről, talán nem (bár a hazai szimpatizánsok is lest mondogattak), a két gól között pedig az időközben beálló Szabó Laci értékesített higgadtan egy lecsorgó labdát – ilymódon alakult ki végül a fájó 4-1-es eredmény.
Lehet rosszul játszani, lehet olyan, hogy semmi nem jön össze. Minden csapat életében van olyan, hogy úgy fest, mint egy amatőr hobbitársulat, és olykor még bohócot is csinálunk magunkból. Ám az eredmény mégsem emiatt fájdalmas leginkább, hanem mert – miközben összességében a Szabadkikötő megérdemelte a 3 pontot – a látottak, érzékeltek alapján ekkora különbség (sőt, talán semmilyen) nincs a csapatok között. A bekapott amatőr gólok azonban ezúttal döntőnek bizonyultak.
Ezt a meccset, ezeket a gólokat gyorsan el kell felejteni, hogy végre talán bravúrt is bemutathassunk az eddig veretlen afrikaiak ellen!
Szombat óta nem álmodtam focival, de tartok tőle, ezentúl más filmkockák jelentik majd a lidércet. Ákosnak szerencséje volt, nem volt ott Csepelen, neki maradnak a már megszokott, nyugodalmas álmok.
2010.03.29. 09:58
BMC Maccabi - BEAC II 1-2 (0-0)
Habár a BEAC reaktiválódott kapusa, Szira, a „kettő” meccsére kilátogató Helmle félidei felvetésére, miszerint itt – mások elmondása alapján (az „egy” csapatkapitánya, a délelőtti bohózat után késett kissé) – 3-0-ra kellene már vezetnünk, csak annyit mondott, hogy ő egy nagy helyzetet látott csupán, igaz volt a mondás: a gólnélküli első félidő a hazaiakra nézve volt hízelgő. Mert a valóság valóban ez volt: a védelem magabiztosan zárt, Molnár és (főleg) Somogyi ügyesen ugratta ki a csatárokat, Bitai egymaga mesterhármast lőhetett – volna. A „volna”, no meg a fáradtság miatt a félidőben ő és csatártársa, Erdei is lejött, helyükre Milkovits és edzőnk, Gyurgyák állt. Majd kisvártatva jött is a gól! Ami nem ment saját erőből (a befejezés), abban a Maccabi a segítségünkre sietetett: a hazaiak cserejátékosa a saját hálójukba passzolta Vinczellér beadását (0-1).
 |
| Származási hely: BMC - BEAC II 1-2 (0-0) |
„Ettől a pillanattól mindenki a gólcsap kinyílását várta, ami aztán sajnos nem következett be”, írta Helmle doktor az őszi odavágó alkalmával, és valami, az akkorihoz nagyon hasonló játszódott le itt és most újra – a legvégén szerencsére más kimenetellel.
Egyesek a játék képe alapján tehát már el is könyvelhették az újabb „egyetemi” sikert, azonban szinte a semmiből (pedig az első félidőben is pályán volt) előbukkant a hazaiak 77-ese, aki a második játékrész során többször is borsot tört a vendégek orra alá (aztán végre ráállt a jó napot kifogó Magdics). Olyannyira magára talált a BMC (vagy engedte át a BEAC a játék irányítását a hazaiaknak), hogy hamarjában egyenlítettek is a fehérek (1-1). Aztán azonban jött, amit a vendégszurkolók már nagyon vártak a „visszajátszó” Molnártól: egy laza szóló, és a végén egy pimasz gól (2-2). „Bravó, Mettyú, de ebből már vagy hármat kellett volna csinálnod a mai délutánon!”, gondolták és mondták többen a kispadon. Az, hogy arra a többi gólra nem volt szükség, végül elsősorban Fortunának volt köszönhető, mert az utolsó percek egyikében a vendégek kapuja előtt egy nem csak burleszkszerű, de abszurd, szürreális és hitchcocki elemekkel is megspékelt jelenet játszódott le, az ordító helyzet(ek)ből azonban nem lett gól.