[jegyzőkönyv]

[jegyzőkönyv]
[képek]

Többszörös déjá vu-m van (nem nézek utána, lehet, hogy csak érzéki csalódás), amikor leírom, hogy nem kezdtünk rosszul, sőt, de aztán valahogy mégis szerencsétlen fordulatot vett a mérkőzés. Támadtunk, mentünk, hajtottuk az Építőket, mire a kormányfő nélkül felálló hazaiak első valamirevaló – habár kétségtelenül formás – akciójuk után szép fejessel szereztek vezetést (1-0). Középen talán Gloviczky aludt picit el, kisvártatva viszont a teljes vendég védelem, a megdermedt Kulcsárral együtt: néhány perccel az első hidegzuhany után jött a klasszikus, Kígyó térről elvégzett, érintés nélkül a hosszú felső sarokba pattanó szabadrúgás (2-0). A kétgólos hazai előny ellenére azonban nem kellett hasra esni az Építők játékától – Jakobszen viszont megtette, őrzője ugyanis a büntetőterületen belül buktatta: tizenegyes! A kapus jó irányba vetődött, dr. Helmle nem is nagyon rúgta sarokra, de lényeg, hogy bent volt végre egy BEAC-büntető! (2-1)

A szünetben Jakobszent Flaskay váltotta, és a blanconegrók lényegében három csatárral (Rapcsák, Flaskay, Molnár) kezdtek rohamozni, aminek meg is lett az eredménye. Először Rapcsák hozta okosan, talppal gólhelyzetbe Flaskayt, aki 336 nap után újra beköszönt (2-2), majd Reider ugratta ki szépen a tavalyi házi gólkirályt, aki a szélről finoman a középen érkező Molnár elé tálalt, Mettyú pedig a kapust elfektetve a gólvonalig gyalogolhatott. (2-3) Egy-egy hazai szabadrúgás (már amíg el nem végezték azokat) még borzolhatta a vendégszurkolók kedélyét, illetve egy alkalommal Kulcsár védjegyére, a lábbal történő ziccer-hárításra is szükség volt, mindezekkel együtt is, ezen a csípős reggelen a BEAC így végül egy szép és emlékezetes győzelmet aratott.

Reverse angle.

[jegyzőkönyv]

 Tudósítónk: Helmle Péter

Az egész héten kitartóan zuhogó eső vasárnapra sem csillapodott, így a „kettő” döntetlennel végződő derbije után a szokásosnál is többen vizslatták aggódó tekintettel a Bogdánfy-gyepet. A pálya tényleg nem volt jó állapotban, mégis a játék mellett döntöttünk, bár Daróczi szakosztályvezető Poldi bácsiként siratta azt a szép zöld gyepet. Optimista hangulatunkat táplálhatta a szinte napra pontosan két évvel ezelőtti meccs, amikor kísértetiesen hasonló körülmények között, nagyobb rutinunknak köszönhetően bedaráltuk a sárba a fiatal Grundot (2-0, gólok: Milkó és Baki, az első gólpasszt én jegyeztem, ügyes kiugrás után… [tudósítónk ide, a piszkozatban, smiley-t tett - A szerk.]).

Szép játék értelemszerűen nem alakulhatott ki a sárdagasztásban, elsősorban a küzdelem dominált. Eleinte a néhány rutinos játékossal (a balbekket Laci bának szólították az ifjabbak – a „tata” amúgy 30 körüli volt) erősödött vendégek voltak veszélyesebbek, ám a félidő vége felé a blanconegrók kétszer is könnyedén betalálhattak volna a vendégkapuba. A második játékrészben egy szöglet után sajnos a bordómezesek szerezték meg a vezető gólt, és innen már érezhető volt, hogy a zebrákban nincs meg a kellő átütőerő. A szörnyen indiszponáltan működő bíróhármas aztán elnézett még egy „serdülős” leshelyzetet, és az akció végén egy 15 méteres lövés után eldőlt a parti. Utolsó momentumként a spori kompenzációs könyöradományaként büntetőhöz jutottunk, de ez is csak arra volt jó, hogy felvéshessünk a kapufélfára egy újabb elhibázott tizenegyest.

Rövid összegzés: gyorsan felejtsük el ezt a hetet!

Blasz III. 10. forduló
[jegyzőkönyv]

BEAC II: Tóth – Németh Á., Halpern, Farkas – Nagy D. (Kézér), Legény, Somogyi, Gál, Vinczellér (Erdei) – Bitai (Szczerbinski), Milkovits (Nagy G.)

Gól: Vinczellér, Szczerbinski

Tudósítónk: Magdics Sándor

Nagyon rossz vasárnapi (ebéd)időben játszotta le ötödik hazai mérkőzését a BEAC II. A mérkőzés előtt pár perccel is még kérdéses volt az összecsapás megrendezése. A sárga mezben pályára lépő hazai csapatban csak egy helyen volt változtatás az előző meccshez képest: a kapuba a felépült Tóth Tamás került. A csapat mostanság nagyon gyenge az első félidőben, és ezt most is bizonyítottuk. Már a kilencedik percben megszerezte a vezetést a piros-zöldben játszó vendégcsapat középpályása egy 30 méteres bombagóllal (0:1). Ezután is csak kerestük önmagunkat. Se a saját ritmusunkat, se a labdát nem találtuk az egész félidő alatt, miközben Tóthnak meglehetősen sok dolga akadt. Első helyzetünk csak a félidő végén alakult ki. Ez is annak volt köszönhető, hogy végre a jobb oldalról gyorsan forgattuk át a labdát a balra; a félidőt végig magányosan brusztoló Vinczellér beadásáról azonban lemaradtak a középen érkező csatárok. A félidőben Flaskay mester megemlítette a Maximo jobb oldali védekezésének a hiányát, és kérte, hogy többet játsszuk meg a balszélt. A második félidő is úgy kezdődött, mint az első: egy vendég góllal. A jobb oldalról beívelt labdára az ellenfél játékosa üresen érkezett az ötösön belülre, és bólintott Tóth ketrecébe (0:2). Ekkor úgy tűnt, hogy elúszott a meccs, de a csapat elkapta a fonalat, és sorra alakítottuk ki a helyzeteket. Az 52. percben Vinczellér bal lábas bombája úgy kb. 45 méterről vágódott be a vendégek kapujába (1:2). A cserék lendületet adtak a csapat játékának: Erdei többször is átjátszotta a Maximo jobboldalát, azonban a befejezések nem zárultak góllal. Szokás szerint hagytuk ki a százszázalékos helyzeteinket. Milkovits ötméteres fejesét a kapus tornázta ki, Szczerbinski két méterről a felsőlécet találta telibe. Már a 89. percben jártunk, amikor végre sikerült egyenlítenünk. Gál a bal összekötő helyéről jobbal ívelte át a labdát a hosszún üresen érkező Szczerbinskihez, aki mellel maga elé tette a labdát, és ballal kilőtte a rövid alsót. Ez volt csatárunk második gólja, két meccs alatt, csereként (2:2)! A második félidei játékunk alapján megérdemelten gyűjtöttük be az egyik pontot.

[jegyzőkönyv]

Tudósítónk: Helmle Péter

Meccs szerda este 7-kor? Műfüvön, szörnyű villanyfényben, zuhogó (néhol havas) esőben? Az utóbbi idők tapasztalatai alapján tulajdonképpen már a kiíráskor elvesztettük a párharcot, és erre sajnos a 90 perc során egy pillanatig sem cáfoltunk rá. Már a 4. percben a hálónkban táncolt a labda, s bár a gólszerző a lövés előtt kézzel szelídítette meg a játékszert, a spori nagyvonalúan tovább engedte az akciót, s ezzel elindított minket a vágóhíd felé vezető úton. Az első félidőben még kétszer kapituláltunk, a második 45 percben pedig olykor megalázó helyzetbe kergettük saját magunkat. 3-4 helyzetig most is eljutottunk, de semmi sem sikerült. A KISE, melynek játéka amúgy sem fekszik nekünk, ezúttal minden tekintetben felülmúlt bennünket.

Tényleg ne játszunk többet hétközben! Ha lehet…

Blasz III., 9. forduló
[jegyzőkönyv]
[képek]

BEAC II: Papp – Németh Á., Halpern, Farkas – Nagy D. (Svecz), Legény, Somogyi, Gál, Vinczellér (Magdics) – Bitai (Kőszegi), Milkovits (Szczerbinski)

Gól: Nagy D. (B), Milkovits, Szczerbinski
Sárgalap: Gál, Milkovits, Kőszegi (2)
Piroslap: Kőszegi

Ha holnapig játszunk, ezek itt akkor sem rúgnak gólt! – szólt az elemző megállapítás a BEAC kispadjáról, nem sokkal a mérkőzés vége előtt, amikor az eredményjelzőn már jó ideje 0-3 állt. És ekkor már nem is volt nagy merészség ez a kijelentés. Nem úgy e sorok írójának az első félidő derekén tett megjegyzése, miszerint a hazaiak ma bizonyosan nem fognak a tizenhatoson belülről betalálni.

Blasz III. 8. forduló
[jegyzőkönyv]

BEAC II: Lőrincz - Németh Á., Legény, Magdics - Nagy D., Gál, Somogyi, Svecz, Vinczellér (Erdei) - Bitai (Kézér), Nagy G. (Szczerbinski)

 

Gól: Németh Á., Nagy D. (B)

Sárgalap: Németh Á., Magdics

 

Tudósítónk-szakvezetőnk: Flaskay Miklós

 

A mérkőzésre rendhagyó módon nem a hétvége valamely napján, hanem pénteken, nemzeti ünnepünkön került sor.

 

A BEAC II találkozóira rendszeresen kilátogató nézők már megszokhatták, hogy az egyetemi alakulat lendületesen, gólratörően kezdi meccseit és rendszerint vezetést szerez, ám ezúttal fordítva történt.

BLSZ I/B., 2009/2010, 10. forduló
2009. október 23., péntek, 14:30
XI. ker., Bogdánfy u.
[jegyzőkönyv]
[képek]

Dr. Kulcsár
Gloviczky, Helmle, Koplányi, Papp
Fodor, Jakobszen
Rumbold, Molnár, Reider
Rapcsák

játszott még: Ita, Szabó L., Tóthy Gy., Balázs

Tudósítónk: Ita Bálint

Mottó: “Aki a döntetlent nem becsüli, a győzelmet nem érdemli”

„A BEAC-nak nyernie kell. Nincs más választása” – jelentette ki egyik elvakult törzsszurkolónk szotyiját szorgalmasan köpködve a találkozó előtt.

[jegyzőkönyv]

BLSZ I/B., 2009/2010, 9. forduló
2009. október 16., szombat, 13:00
XI. ker., Hunyadi M. út, Kelen pálya

Dr. Kulcsár
Gloviczky, Helmle, Koplányi, Papp
Nizák, Szabó Z.
Rumbold, Molnár, Reider
Rapcsák

Könnyedén egy olyan mérkőzés lehetett volna az „egy” hétvégi összecsapása, ahol egy, alapvetően – az első percek alapján – erősebbnek tűnő ellenfelet nagy akarással és fegyelmezettséggel, és még a saját gyatra helyzetkihasználásunkkal is megküzdve, végül két vállra fektetünk, de nem így alakult…

Blasz III, 6. forduló

BEAC II: Lőrincz – Németh Á., Halpern, Magdics – Svecz (Nagy D.), Ita (Gál), Somogyi, Legény, Vinczellér (Éri) – Bitai (Erdei), Nagy G. (Németh T.)

Gól: Nagy G., Legény
Csere: Szczerbinski


Hasonlóan indult a BEAC II mérkőzése, mint az „egy” két órával későbbi összecsapása: az elején tetszetősen, lendületesen, jól játszottak a „Flaskay-fiúk”.